Nyírő Gergő Bálint: A csodamag és a telhetetlen király
Volt egyszer, hol nem volt, élt egy kis család. Szegények voltak, mint a templom egere, nem tudták megszerezni csak ritkán a napi betevőt. Az anya mosott, az apa napszámos volt, a fiú pedig tanult, vagy játszott. Így tengette a család a napjait, még egyszer az apa újra el nem megy a földekre kapálni.
– Íj a nemjóját! De belepte már a gaz. Lesz itt munka dögivel! – szólt, aztán nekiállt volna, emelte a kapát, a földbe vágta, mikor egyszer csak.
– No ezt hogy? A kapa megbicsaklott, és oldalra esett. Nagyot néz az ember, és lehajol.
– Mi próbálta kicsorbítani a kapámat??
Nem lát semmit, elkezdte már a füvet túrni, mikor a kezébe akad egy mag. Egy csodamag. Nézésre olyan búzaformának tűnt, de aranysárga volt, és kemény, mint a kő.
– No lám! Ha már a kapám kicsorbítottad, legalább virágozz nekem valamit! Hazaviszlek, és elültetlek! – szólt, és ezzel sarkon fordult.
Amikor hazaért, nagyot nézett a család, hogy ilyen hamar hazajött, de ő csak dörgő pillantások közepette kisietett a kiskertjébe.
– Bár lenne valaha annyi pénze a szegény napszámosnak, hogy ne kellene többé a kert felé se néznie! – sóhajtott, és ekkor a mag kiugrott a kezéből, és mire pislantott egyet, a kertje telis-tele volt értékes aranyforintokkal. Nagyot nézett, és ámulatába elsikoltotta magát.
Erre kiszaladt az asszony is, az se tudta a dolgot mire vélni.
– Hallod-e te asszony! Most ugye a szemem káprázik? Van egy pénzzel teli kertünk! – kiáltott örömében.
– Uram, szentem, ez nem látomás, jól látja Kend! A kertben pénz van.
Ekkor elkezdték keresni a magot, nagy nehezen meg is találták, és betették egy kis kalitkába. Éltek-éldegéltek, még a fiú fel nem cseperedett. Sokszor mondta a szüleinek, hogy már ő házasodna, most nem más, mint a királylány keze is előtte állt. Egy feltétellel: Ha a királynak tudnak olyat mutatni, amit még ő sem látott. Meghallotta ezt a fiú, és azonnal szólt a szüleinek.
– Hallja e kend apám! Hol az a csodamag?
– Miért kéne az neked fiam?
– A királylány kezéért.
– Kérem adja ide, hadd házasodhassak.
Az apának megesett a szíve, odaadta a magocskát, és a fiú elindult. A király várához érve őrök állták útját.
– Mit akarsz a királytól fiúcska? Nem jön ám ide egyszerű halandó!
– A királylány kezét jöttem elkérni. Tudok én a királynak mutatni olyat, melytől a szeme fog káprázni, ilyet még méltósága soha nem látott.
– Ej, de nagy szavak ezek. Gyere be, és majd meglátjuk!
Be is kísérték a legényt, aki a király elé állva elmondta, mi járatban is, hogy kiért jött, és felmutatta neki a kis magocskát, mely őket kihúzta a szegénységből, és még azóta sok-sok gödörből.
– Szerinted fiam majd elhiszem Neked, hogy egy kis mag egy fillért is teremtett Nektek? A fejedet vetetem, ha még egyszer bolygatni mersz a bolondozásoddal! Erre a mag a földre pattant újra, és a király elé repített egy hatalmas csillogó, villogó gyémántot. Ő sem győzött ámulni, és bámulni, csak nézte, hogy ez mi lehetett.
– Hmm jól van – szólt bajszát pödörve – lehet a tiéd a lányom, ha még csinálsz nekem vagy százszor ennyi kincset!
– Ám legyen! S ezzel teli termett a király kincses kamrája.
– És új paripákat, hintókat akarok! Lám, ez is meglett.
– Jól van fiam, jól van. A próbákat teljesítetted, de a lányom csak akkor a tiéd, ha a mag az enyém lesz.
– Nem volt erről szó uram! A magra szüksége van a családomnak, hisz másképp hogy élünk meg? – szólalt meg a legény kétségbeesve.
– Nem-e? Hát akkor elveszem a lány nélkül! – rikoltott a király, és ezzel a sereg lefogta a fiút. Elvették tőle a magot, és a király elébe járultak vele. A kezébe adták, mikor a mag parázslani kezdett, és szerteszét repült, majd az égből hang dörrent:
– Nem szégyelled magad, te király! Elvetted a szegény legény egyetlen kincsét, mikor Neked mázsaszámra áll az udvarodban?
Ereszkedj csak el a trónodról, tudd csak meg, milyen a halandó élet! – és a király saját magát taszigálva kezdett el lejjebb lépkedni a lépcsők fokán, míg a legalsóra érve meg nem hajolt.
– És te legény, aki fél életet nélkülözött, foglald el helyed, mit érdemelsz. Tiéd a trón, és vele együtt az ország is – szólt a hang már barátságosan, és a legény felsétált, leült a trónra, és sok évtizeden át uralkodott.
Így az új király, és a királyné boldogan éltek, egész addig még csak meg nem haltak.
Felkészítő tanár: Nagy Sándorné Virág Anna
Iskola neve: Járdánházi IV. Béla Általános Iskola
Ha kedvet kaptál, légy te is tollforgató, jelentkezz a Net-Penna Online tollforgató versenyre!
