Megosztás

NET-PRÓBA Poéta online vers- és meseíró verseny

Szerencsekerék mese kategória

Kisorsolt szavak: kék, szeret, álom, könnyű, ébred

Bányai Bernadett: Álmodtam egy ÚJ világot

Az ablakban ülve gyakran elmerengek. Gondolkodom az élet nagy dolgain, pont, mint ma. Vicces, mivel ezt inkább napos időben szoktam csinálni.

Ma azonban egész nap tombol odakint a zord, hideg tél. A csipkebogyót már jócskán megcsípte a dér. Jégvirágos az ablak széle. Azt figyelem, ahogy a szomszéd a havat lapátolja a folyosójáról. Egy órával ezelőtt még én is ezt csináltam. Bokáig jártam a hóban. A csizmám túl rövidnek bizonyult, belepotyogott a friss, ropogós szűz hó. Bementem, felvettem egy meleg zoknit, főztem egy csésze kávét, és beültem ide, az ablakba. Fantasztikus, mit észre nem vesz az ember innen. A teheneket a hegyoldalban, a füstölgő kéményeket ééés egy őzet?! Itt, a házak között?!

Hirtelen elkap az álmosság, ahogy így nézegetem az őzikét. Lehajtom a fejemet a nem messze lévő asztalra, majd hirtelen egy teljesen más helyen találom magam, az álmok hazájában, álomországban. Olyan boldog vagyok. Már nem is fázok. Hirtelen ismét itt terem az őz. Ezúttal egy kék masni van a nyakára kötve. Szeretem a kék színt. A víz és az égbolt színét. Hopp, ez meg mi? Hirtelen itt megpillantok egy tavat. Ezek szerint ez egy olyan álom, amelyben, amire gondolok, valósággá válik. Szeretnék hegyet, völgyet, egy kis padocskát itt, hogy leülhessek. Ezek szerint, bármit kívánok, teljesül. Most apára gondolok. Erősen, minden idegszálammal. Feszült csend következik. Nem hallok semmit. Ez furcsa. Hirtelen minden eltűnt. Nem látok semmit, csak vakító, ragyogó fényt. Soha életemben nem láttam még ilyet. Úgy érzem, megvakulok. Most valami fülsiketítő visítás, vonyítás hallatszik. Talán ez a pokol? Nem lehet, akkor nem vakítana a fény. Nincs meleg, tehát ez nem a pokol. Ki akarok jutni innen! Félek és fázom is. Úgy érzem, vizes lettem. Valami megtámadott. Valami nyálkás. Ez vajon mi lehet? A szívem eszméletlenül kalapál. Álomvilág szép álmokkal? Na persze! Rettegek és veszélyben is vagyok. De várjunk csak. Ez nem lehet veszélyes, olyan, mintha az arcomat nyalná, de mégse látom. Mutasd magadat! Nem könnyű itt lennem! Legalább ennyivel legyen jobb! Mutasd magad! Ha meg akarsz ölni, na, rajta, de nem hagyom, hogy megijessz!

Végre elmúlott a sípolás és a lény békén hagyott. Te jó ég! Valami ismerős dallamot hallok. Mintha az ébresztőórám lenne. Istenem! Fel kell kelnem! El fogok késni! Akkor már tudom is, mik voltak ezek a furcsa dolgok az álmomban. A szörny a kutyám, a világosság a redőnyön beszűrődő fény és a hang az ébresztőórám volt. Most úgy érzek, mint már nagyon rég: ismét édes lett az ébredés!