Megosztás

NET-PRÓBA Poéta online vers- és meseíró verseny

Szerencsekerék mese kategória

Kisorsolt szavak: kék, szeret, álom, könnyű, ébred

Selmeczi Sára: A vándor, a patak és a tündérek

Volt valahol, már nem is tudom, hol egy patak. Nem sokan látták életükben, ugyanis ez a patak egy sűrű erdő kellős közepén folydogált, s nem is csacsogott, mint minden más patak. Ez csendes volt, mint egy alvó gyermek, ezért nem volt könnyű megtalálni.
Történt, hogy egy kósza vándor tévedt arrafelé, s úgy döntött, ott tölti az éjszakát. Bebújt egy dús bokor tövébe, és hamar elszenderült.
Egyszer aztán, mikor a közeli város harangja elütötte az éjfélt, a patak vize csillogó kéken fényleni kezdett. Egyszerre előbújt a fák odvaiból rengeteg kis erdei állat, sündisznók, nyulak és egerek. Erre felébredt a vándor is, és csöndben figyelte őket, bár azt hitte, álmodik.
Az állatok mind a patak partjainál sorakoztak fel, és inni kezdtek a tiszta vízből, és mikor befejezték, mind csodaszép tündérlegényekké és -leányokká változtak át. Körbeálltak a patak menti tisztáson, és énekelve táncolni kezdtek. A vándor látta mindezt, és odaosont a patakhoz, hogy igyon ő is egy keveset. De mikor ujjai beleértek a hűvös vízbe, egyszerre megcsendült az erdő, és az összes tündér visszaváltozott erdei állattá, és visszabújt a fák odvaiba. A patak sem fénylett már tovább.
A vándor kereste, hogy hova tűntek az állatok, de csak nem találta őket sehol.
Hajnalban úgy tett, mintha elindulna tovább, de később visszalopakodott a tegnapi bokor tövébe, hogy újra meglesse a tündéreket.
Meg is történt, amire várt; mikor a közeli város harangja elütötte az éjfélt, őzek és szarvasok bújtak elő a bokrok közül, és odamentek a fénylő patakhoz inni. Egyszerre tündérekké változtak, és énekelni, táncolni kezdtek a patak menti tisztáson. A vándor most okosabb volt, nem merítette kezét a patakba, a bokor levelével gyűjtött magának a vízből, azt próbálta meginni, de amint közel emelte a levelet a szájához, megint megcsendült az erdő, és a tündérek visszaváltozva elbújtak a fák közé, s a patak nem fénylett tovább.
A vándor azért sem adta fel; titokban ottmaradt a harmadik éjszakára is és mikor a közeli város harangja elütötte az éjfélt, egyszerre előröppent száz meg száz színes tollú, énekes madár a fák lombjai közül. Mind leszálltak a csillogó patak partjához, és ittak belőle. Csodaszép tündérekké változtak ők is, és énekelve táncolni kezdtek a patak menti tisztáson.
A vándor most már meg sem próbált inni a patak vizéből, egyre csak várt, türelmesen hajnalig, s nézte a tündérek táncát. Egyszer aztán, mikor a hajnali nap felkelt, a tündérek közül kilépett kettő, ők voltak a legdíszesebbek, s korona volt a fejükön. Odasétáltak a bokorban bujdosó vándorhoz, és azt mondták neki:
– Na te vándor, tudod-e, kik vagyunk mi?
– Nem én. – válaszolta az.
– Mi vagyunk a Tündérkirály és a Tündérkirálynő. Te türelmes voltál, ezért megjutalmazunk téged a legnagyobb földi ajándékkal. Menj, igyál a patak vizéből!
A vándor odament a patak partjára, merített a vízből, és mikor lenyelte az első kortyot, hirtelen megtelt a szíve szeretettel, és ős is tündérré változott, s ott élt velük élete végéig.
Hogy igaz-e, azt nem tudom, de ha nem hiszed el, menj el, és keresd meg a patakot te is!