NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Mike Sára: Bolygóközi történet
Eljött az éjszaka. Fáradtan kikászálódott ágyából a Hold, és nekikezdett szokásos éjjeli műszakjának.
Ugyanolyan csillagos este volt, mint általában. Valami mégis más volt azon az éjszakán. Nem tudta megmondani, hogy mi az. Nézett jobbra, nézett balra, de semmi különöset nem látott. Kissé csalódottan visszafordult, és unottan nézett maga elé. Ekkor eszébe jutott valami. Mi van, ha mögötte történt változás? Lassan hátrafordult, és ekkor megpillantotta… A leggyönyörűbb, legtündöklőbb csillag volt, akit valaha látott. Mosolya akár a csillagos ég, haja ragyogó, arany. Csak úgy sugárzott belőle a végtelen kedvesség és szeretet. A Hold szíve gyorsabban kezdett verni. Arca a vörös rózsa valamely árnyalatához lett hasonlítható. Nem tudta, mi történik, csak azt érezte, hogy azonnal tennie kell valamit. Meg kell hódítania a világ legragyogóbb csillagát. Zavartan megköszörülte torkát, majd így szólt:
– Üdvözöllek kedves csillaglány. Én a Hold vagyok, kit tisztelhetek benned?
– Tudom, hogy ki vagy, minden nap látlak, mikor feljössz az égre. Én, Esthajnal vagyok, Vénusz legidősebb lánya.
– Örülök, hogy megismertelek, kedves.
Az éjszaka egy pillanat alatt szállt el a fejük felett, ki sem fogytak a szóból reggelig. Azt sem vette észre a Hold, hogy a Nap már kukucskál az ég alján. Ideje nyugovóra térni. Ettől fogva minden éjszakát együtt töltöttek.
De hiába vonult ám vissza minden alkalommal, sehogy sem tudta kiverni fejéből az elragadó lány szépségét. Teltek a hetek, de valahogy nem tudtak betelni egymás társaságával. Egy újabb varázslatos éjszaka után a Hold elhatározta, hogy megvallja Esthajnalnak az érzéseit. Izgatottan várta, hogy végre leszálljon az éj.
Mikor végre ott állt a lány előtt, mély levegőt vett, és félénken így szólt:
– Kedves Esthajnal… Sosem láttam még nálad tündöklőbb csillagot. Szeretnék veled ragyogni minden éjszakán. Lennél a társam egy örökkévalóságon át?
Esthajnal arca hirtelen elkomorodott.
– Drága Hold… Sosem találkoztam még nálad kedvesebb bolygóval. De az én szívem már másért dobog. A Hold szinte érezte, ahogy a lelke darabokra törik.
A „nem” szó, mint egy kés úgy hatolt a szívébe. Bánatában egész éjjel csak sírt és sírt.
Teltek az órák, a Nap pedig szép lassan elkezdett felfelé kúszni az égen. Ekkor a Hold észrevette, hogy Esthajnal minden sugarával a Napra ragyog. Egyből megértette, ki is a csillaglány szerelme. Végtelenül elkeseredett, és bánatában megfogadta, hogy soha többet nem jön fel az égre.
Eljött a következő éjszaka. Már az Esthajnalcsillag is a helyére állt, csak a Hold nem volt sehol. Az égbolt sötéten, üresen tátongott. Eltelt a következő éjszaka, aztán még egy, és Esthajnal minden egyes éjszakával szomorúbb lett. Hiányoztak neki a reggelig tartó beszélgetések, a Hold kedvessége, de legfőképpen maga a Hold hiányzott neki. Bánatában egyre halványabban ragyogott.
Ekkor rájött, hogy Őket egymásnak teremtette a galaxis.
Egy percet sem késlekedett tovább. Egyenesen a Hold udvarába sietett. Amint meglátta a bánatos Holdat, a szíve majd megszakadt.
– Ne haragudj, drága Hold. Elvakított a Nap fénye, de rájöttem, hogy nélküled én sem ragyoghatok. Tökéletes társai lehetünk egymásnak a végtelenségig.
Így kezdődött a Hold és az Esthajnalcsillag szerelme, amiből milliárdnyi kiscsillag született, melyek azóta is beragyogják az éjszakai égboltot.
Iskola: Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Mosonmagyaróvár
Osztály: 7.
Felkészítő tanár: Pozsgai Eszter
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
