NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Kordé Máté: Albert megoldja
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegy 250 km-es körzetében egy kis falu arról volt híres, hogy ott nem csak az esthajnalt követően, hanem állandóan sötét volt. Egyszer különös dolog történt. No, nem mintha távol állt volna a helytől a különösség, ezek a dolgok általában megtalálták a falut.
A lakók rendszerint örültek is a csodának, de ez az új furcsaság hamar kivívta a nemtetszésüket: egy nap elkezdett szakadni az eső, és nem akarta abbahagyni. Mikor már egy éve tartott a felhőszakadás, az emberek unottan állapították meg, hogy alkalmazkodni kell a helyzethez. A legégetőbb problémának az esernyők hiányát találták. A folyamatos használattól elnyűtté váltak, kilyukadtak. A vezetőség elhatározta, hogy létre hoz egy esernyőgyárat. A legjobb mérnöküket kérték fel a tervezésre, aki szívesen elvállalta a feladatot. Albert helyi lakos volt, szabadidejében különböző gépeket tervezett csupán kedvtelésből. Kihívásnak tekintette a gyár tervezését, nem kért érte pénzt, szeretett volna segíteni az embereken. Kapóra is jött neki a munka, ugyanis unatkozott, mióta a legutóbbi gépe tönkrement. Néhány nap múlva már állt is a gyár, a munkások nem szerettek esőben dolgozni, így iparkodtak, legyen gyorsan kész.
Albert gépeket tervezett a gyártósorra, az egyik a hártyát polírozta, a másik vasból fakarikát tervezett, amely később nyéllé alakulva tartotta az ernyő felső részét. Be kell vallani, hogy Albert régóta nem szórakozott ilyen jól, azt csinálta, amit szeretett, és neki ez bőven elég volt. A gyártósor elindult, és az alapanyagok nekilódultak, hogy a pillangóhoz hasonló átalakulásuk végén sárga színű esőernyőkként bukkanjanak ki két fémpanel között. Volt nagy öröm, ünneplés, és a falu utcáit hirtelen sárga foltok lepték el, alattuk emberek siettek a dolgukra. Az esernyőgyár nagy sikernek bizonyult, igazán tartós, minőségi árut sikerült gyártani. Az emberek örültek, egyedül Albert szomorkodott, hogy régi életéhez vissza kell térnie. Félreértés ne essék, szerette a bütykölést, de az otthoni gépek tervezése eltörpült a gyártósoron lévő monstrumok bonyolultsága mellett. Kellett neki valami nagy, valami impozáns, amin dolgozhat.
A falu élete ugyan még mindig vizesen, de haladt előre. Híre ment az esernyőgyártásnak, így szállítottak más falvaknak és városoknak is. Ám esernyő ide vagy oda, egyre több embernek lett elege a folytonos nedvességből, és hogy nem győznek elég mennyiségű ruhát húzni, hogy ne ázzanak át. Ezért átköltöztek máshová, ahol nem esett. Albert kitartott lakhelye mellett, de amikor a szomszédjától kapott egy képeslapot, melyben üdvözletét küldte Egyiptomból, azt gondolta, hogy ott biztos nincs ennyi eső! Albertet zavarta, hogy egyre fogy a lakosság.
Nem hagyta nyugodni a vágy, hogy megint nagy volumenű terveket készíthessen, ezért egy extrém ötlettel állt újra a vezetőség elé. A polgármester csak nézett, mikor megtudta: egy óriási üvegfedéllel szeretné Albert a víz útját állni.
– Hát, Albert, impozáns ötlet, és ha ezzel megfékeznénk az elköltözést, akkor zöld utat kap. Viszont szüksége lesz egy társra. Mit szól Milán Márton úrhoz?
– Márton régi barátom, szívesen vállalom vele a közös munkát – felelte.
Albert nagyon megörült az új feladatnak, és belevetette magát a tervezésbe: először is megfelelő mennyiségű üveg, kötél, és persze egy rakás munkagép kellett. Neki is ugrott a munkának, és végre úgy érezte: megint él. Mártonnal ott segítettek egymásnak, ahol tudtak, szorosabb lett a barátságuk, mint bármikor. Egy hónap múlva állt az új gyár: az egyik részlegen homokból üveget állítottak elő, másutt kötelet fontak, a fejük felett pedig az égre lógatták az üvegburát.
Gyorsan haladt a munka. Albert és Márton büszkén figyelték, amint a víz lecsorog a kupola oldalán, egyenesen az általuk épített csatornarendszerbe. Alig hitték el, mert évek óta nem száradt fel a járda, ám most a szemük láttára tűntek el a kis vízcseppek az aszfaltról.
De ajjaj! Ismét beütött a baj: eltelt két nap, és a hőmérséklet hirtelen nagyon megugrott. Eddig kabátban jártak az emberek, most pedig trikókra vetkőztek. Albert gondolkodni kezdett, hogy mi lehet a felmelegedés oka, és rájött: az üvegbúra hatalmas meleget csinál! Kétségbeesetten kereste a megoldást: nincs idő szólni senkinek, le kell fóliázni az üveget. Egyedül dolgozott. Felmászott a kupolára, és az innen-onnan összekapkodott textilekkel elkezdte beborítani az üveget. Annyira melege volt, hogy legszívesebben lejött volna, de félt, hogy ha nem cselekszik, megfőnek a faluban. Már kiszáradtan, erőtlenül kínlódott, mikor egy erős kéz megragadta, és lesegítette a „plafonról”. Márton volt az, akinek sikerült befejeznie a burkolást, és ekkor hirtelen a forró napsütés is megszűnt.
A hőmérséklet csökkenni kezdett, az eső abbamaradt, de sötétség borult a falura.
Albert legújabb gyára azóta elemlámpát gyárt.
Iskola: Pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium és Ált. Iskola
Osztály: 9.
Felkészítő tanár: Andok Zsuzsa
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
