NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Holló Marcell: A csoda tévő vödör
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr még azon is túl egy dombon, ott állott egy kunyhó. Az a kunyhó rengeteg mérföldre volt a király palotájától. Szóval, hogy ha a király magához hívatott volna mindenkit a birodalomból, akkor ők biztos nem értek volna oda harmadnapra sem. Hogy kik azok az ők? A kunyhóban egy öregasszony és a fia élt. A fiú harcias természet volt. Bármit legyőzött volna.
Na az egyik nap bekopogott valaki az ajtón.
– Hej, fiam nyisd ki az ajtót!
Már egy éve nem kopogott ebbe a házba senki! A fiú kinyitja. Egy követ áll az ajtó előtt. Egy pergament mutatott neki.
– A király követe vagyok. Azt parancsolta, hogy kopogjak be mindenhova, ahol férfi lakik. A király csak őket akarja. Többet nem üzent. – Azzal a követ elment.
– Menj fiam a nagyvárosba. Sok szerencsét! Bármit is akar az a vén király.
Az öregasszony bepakolt egy batyuba pár pogácsát. A fiú fogta, elköszönt az anyjától és útnak eredt. Azt tudta, hogy Északon volt a palota, de nem tudta merre van Észak. Mert nem volt iránytűje.
Ahogy így iránytű nélkül megy az erdőben, szembe jön vele egy vándor.
– Miért jársz erre, hol még a madár sem jár? – kérdezi a vándor a fiút.
– A király hívatott minden férfit magához. Oda megyek. Csak nincs iránytűm.
– Nekem meg batyum. Nem cserélünk?
Cseréltek. A fiú odaadta a batyut, a vándor pedig az iránytűt. De a vándor, amint megkapta a batyut azon nyomban elszaladt. A fiú nézi az iránytűt, nézi,…. hopp! Arra van észak. Elindul arra. Három nap vándorlás után elért a mocsár közepén lévő kis rozoga faházhoz. Gondolja magában, ez biztos nem a palota. De azért megkérdezi, tényleg erre van-e a palota. Kopp, kopp, kopp! Bekopogott. A kilincs elfordult és kinyílott az ajtó. Az ajtóban egy vén banya állott.
– Mit akarsz te derék fiú? – mondta morgó hangon.
– Csak megkérdezem, tényleg erre van-e a palota?
– Erre biz, én mondom neked! De gyere be enni, nehogy éhen halj nekem itt.
A fiú bement és leült az asztalhoz.
– Adok én neked levest! Nesze! – mondta és odarakott a fiú elé egy üres tányért.
– Hol van ebből a leves? – kérdezi a fiú
– Hát – mondja a banya – én igazából nem tudok főzni.
– Hej, de jót nevetett ezen a fiú. De aztán mondja a banyának:
– Megtanítalak én téged főzni!
Felállt az asztaltól a fiú, és az edénykehez ment.
– Na nézze! Ezt így megkeverem, aztán teszek bele még egy kis ilyet és kész!
Tényleg ott főtt a leves a tűzön.
– Hát fiam jó tettedért kapsz tőlem valamit.
Az öregasszony átnyújtott neki egy vödröt. A fiú nem tudta mit kezdjen ezzel a csepp kis ütött kopott vödörrel, de eltette.
– Ez a tárgy a legrosszabb helyzetekben is megvéd.
A fiú kiment az ajtón és folytatta útját még mindig a mocsárban. Míg nem a fák sűrűjéből kiabálást hallott.
– Ki az? kérdezi a fiú
– Itt vagyok! Kövesd a hangom!
A fiú ment jobbra, ment balra, egyenesen és hátra. És akkor meglátja, hogy a mocsárba beleragadt a küldött, aki kopogott náluk.
– Szabadíts ki, jó ember! Kérlek!
A fiú megfogott egy hosszú indát és bedobta a küldöttnek. Az megfogta és a fiú ki tudta húzni őt.
– Jó tettedért tessék itt van ez a lándzsa. Ez megvéd minden bajtól!
A fiú elköszönt és ment tovább. Magában gondolkozott, mit kezdjen a vödörrel és a lándzsával. De gondolta, ha már azt mondták neki, hogy mind a kettő megvédi minden bajtól, akkor miért is ne lenne így. A fiú megint vándorolt egy napot, még végül odaért a palotához.
A palotában már sok ember viaskodott egy óriási kígyóval, akinek a fején egy korona díszelgett. A király pedig ezt kiabálta:
– Ellopta az a ronda dög a koronámat, és már tíz napja viaskodtok vele. Hol van egy jóravaló legény ki legyőzi a kígyót? Aki legyőzi, hozzáadom a leányom!
A fiú gondolta szerencsét próbál. Bement a nagy tömegbe és szembe állt a kígyóval. A kígyó rámeresztette kétméteres fogait, hogy kettéharapja a fiút. A fiú megfogta a lándzsáját, és beledöfte a kígyóba ott is a szívébe. Ezzel elintézte a kígyót. De az egyik kisebb méregfoga eltalálta a fiút. A vödör leesett a hátáról, és ő maga pedig a földre esett. Meghalt volna szegény ifjú, de abban a pillanatban a vödörbe valami lé kezdett el töltődni. És azt suttogta a fiúnak:
– Igyál meg! Igyál, és megmenekülsz.
A fiú utolsó erejével megfogta a vödröt és megitta a tartalmát. Abban a pillanatban a méreg kiszállt belőle és felkelt a földről. Hát mégis jó volt valamire az a vödör.
– Köszönöm, bátor fiú, még ma összeadlak a lányommal. Azzal a gyönyörű Esthajnalommal! Össze is adta őket és hét országra szóló lakodalmat tartottak. Talán még most is élnek, ha meg nem haltak.
Iskola: Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Eger
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Szűcsné Pócza Zsuzsanna
Olvasd el itt a többi beküldött alkotást is!
