NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Kovács-Szinak Vilmos: Kótyonfitty titka
Egyszer volt egy Kótyonfitty nevű kiskacsa. Olyan volt, mint más kacsagyerek: szeretett úszni, kosárlabdázni, kacsafogózni a vízben. Nagyon büszke volt apukájára, hiszen nem mindennapi munkája volt, a Kacsa Titkosügynökségen dolgozott.
Az apukája sokat mesélt neki a munkahelyéről. Egy nap megkérdezte apukájától, megnézheti-e a titkosügynökséget.
– Még túl kicsi vagy, majd ha nagyobb leszel. Most pedig menj lefeküdni!- válaszolta az apukája.
Kótyonfitty elhatározta, majd ő egyedül megkeresi. Addig bizony nem vár, míg nagy lesz! Megvárta, míg este lett és a szülei elaludtak.
Tudta, hogy Hattyú bácsihoz fordulhat segítségért, mert nála mindenhez van térkép, ismeri az egész környéket. Csendben összepakolta, amire szüksége lehet a nagy kalandhoz. Kilopakodott a szobából, kabátot húzott, cipőt vett és kilépett a házból. Hideg őszi éjszaka volt, a Hold megvilágította a tájat.
– Alig várom, hogy a kezemben legyen a térkép! – gondolta Kótyonfitty.
Elindult a csillagfényes éjszakában a tóparthoz. Még hallatszott egy-egy tücsök ciripelése. Ahogy a tóparthoz ért, hűvös szellő csapta meg az arcát, a tónál jóval hidegebb volt.
Hattyú bácsi épp a háza előtti karosszékben pihent, pipájából füstkarikák szálltak a csillagok felé. A tóból épp kiugrott egy hal, hangos csobbanással érkezett vissza a vízbe.
– Jó estét, Hattyú bácsi! – köszönt Kótyonfitty, amikor a ház elé ért.
– Hát te mit keresel itt éjnek idején? Mi az a fontos dolog, ami nem várhat reggelig? – kérdezte Hattyú bácsi.
– Szükségem lenne az egyik térképére, de nem mondhatom el, melyikre. Ígérem, visszahozom!- válaszolta a kiskacsa.
– Hát, ilyen kérést sem hallottam mostanában! Ígérd meg, hogy óvatos leszel, a térképet pedig visszahozod épségben! – válaszolta az öreg hattyú.
– Megígérem! Köszönöm, Hattyú bácsi! Vigyázni fogok rá! – örvendezett Kótyonfitty.
– Menj be a szobámba. Az íróasztalom fiókja tele lesz térképpel, válaszd ki, amelyiket szeretnéd! – felelte Hattyú bácsi.
Kótyonfitty hamar meg is találta, amit keresett. Gondosan eltette, elköszönt, és már szaladt is tovább.
A nagy fűzfa alatt megállt, kifújta magát, leült a fa tövébe. Hátizsákjából elővette zseblámpáját, nézegetni kezdte a térképet. Hamarosan tudta is, merre menjen. Elindult.
Sűrű erdőn át vezetett az út. Lassan, óvatosan lépkedett, mert ide már nem jutott be a hold fénye. Zseblámpájával világított. Hamarosan fel is fedezett egy ösvényt. Vajon kik járhattak erre? Egyszer csak meglátott egy sárga szempárt, ijedten hátrahőkölt. Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy csak egy mókus volt.
Ahogy ment az ösvényen, egyszer csak ritkulni kezdtek a fák. Nemsokára meg is látta, amit keresett: egy nagy, szürke színű gömb magasodott előtte. Odafutott, tapogatózni kezdett a bejáratot keresve. Alig telt el pár perc, talált is egy ajtót.
– A fenébe, ez jelszóval működik!- mérgelődött Kótyonfitty.
– Mi lehet a jelszó?
– Zöld süveg! – próbálkozott.
Az ajtó meg se moccant.
– Csillagfény!
Semmi.
– Esthajnal! – kiáltotta, és az ajtó lassan kinyílt.
– Sikerült! – kiáltott fel örömében. – Jaj, ezt lehet, hogy meghallották! – gondolta magában és rögtön csendben lett. Körülnézett, de minden csendes volt. Nem vette észre őt senki.
Amint belépett, érdekes látvány tárult elé. A falakon számtalan képernyő, alattuk világító gombok sorakoztak. Minden képernyőn más-más ragadozó állatot lehetett látni. A titkosügynök kacsák annyira belemerültek a munkába, hogy nem is vették észre a hívatlan vendéget. Amikor Kótyonfitty ránézett a tőle jobbra lévő képernyőre, meglátta, hogy egy róka egy kacsát üldöz. Ekkor riadó harsant. Kacsa titkosügynökök futottak ki rókafogó hálóval a kezükben, mindenféle komoly védőfelszerelésben.
– De érdekes! – gondolta a kiskacsa.
Az egyik kacsa felé indult, de még sikerült időben elbújnia.
– Vajon melyik monitor előtt dolgozhat apa? – körülnézett és meglátta, hogy az egyik szék háttámlájára apukája neve van írva.
– Nem tudtam, hogy farkasokat figyel!
Kótyonfitty ránézett az órájára. Látta, hogy hamarosan indulnia kell, különben nem ér haza napkeltére. Gyorsan az ajtóhoz futott, még egy utolsó pillantást vetett a helyre, majd kilépett az éjszakába.
Futott visszafelé, át a sűrű erdőn, ám az ösvényen hirtelen elbotlott egy kiálló gyökérben. Gyorsan felállt, lesöpörte magáról a port, ekkor látta, hogy már a fűzfánál jár. A nap első sugarai már megvilágították a tó felszínét, sietnie kellett. Tovább szaladt a házuk felé. Ahogy hazaért, ledobta a hátizsákot a szobájában, egy pillanat alatt bebújt az ágyába. Azon nyomban el is aludt.
Ezt az éjszakát soha nem felejtette el, nem is árulta el soha senkinek. Ez volt Kótyonfitty titka.
Iskola: Vaszary János Általános Iskola, Tata
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Moskovics Mariann
Olvasd el itt a többi beküldött alkotást is!
