Megosztás

NET-PENNA online vers- és meseíró verseny

Ajánló a beérkezett alkotások közül:

Kővári Noémi: Kótyonfitty bátor legénye

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kótyonfitty nevű város. Onnan kapta a nevét, hogy a lakói kicsit bolondosak, tréfás kedvűek voltak. A város végén emelkedett egy magas hegy. A hegy tetejére egy pompás kastélyt építettek. Ebben őriztek egy gyönyörű királylányt, akit Esthajnalnak hívtak. Ragyogó aranyhajú, csillogó szemű tisztaszívű leány volt. Őt rabolta el a hétfejű sárkány. Itt tartotta fogva már három esztendeje.

A királylány apja, a király, a fele királyságát és a lányát annak adja feleségül, aki kimenti a sárkány fogságából. Sokan próbálkoztak, hogy kiszabadítsák, de senkinek sem sikerült. Meghallotta ez egy szegény asszony egyetlen fia, aki elhatározta, hogy egy élete, egy halála, de megpróbálja. Ezt a fiút nagyon bátor és vakmerő hírében ismerték a város lakói.

Kitartása és becsületessége messze bejárta a környéket. Egyik nap útnak indult szerencsét próbálni. A tarisznyájába beletett egy üveg varázsitalt, amit egyszer az erdőben talált. Gondolta szüksége lehet rá. Ment, mendegélt amikor egy keskeny elágazáshoz ért. Az járt a fejében, hogy az egyik út biztosan a palotához vezet. De nem tudta melyik a helyes út. Hirtelen arra ballagott egy öreg néni, aki rőzsét vitt a hátán.

Majd összegörnyedt a súlya alatt. A fiú megsajnálta és felajánlotta a segítségét. Cserébe azt kérte, hogy mutassa meg a helyes utat. Az öregasszony szívesen segített. Búcsúzósul az asszony a köténye alól előhúzott egy gyémántkardot és odaadta a legénynek. A fiú azon töprengett, hogy hogyan lehetett egy ilyen szép kardja egy szegény asszonynak. Megköszönte a segítséget és útnak indult a palota felé. Ment, mendegélt amikor egy szakadékhoz ért. Csak egy keskeny pallón lehetett átjutni a másik oldalra. Hirtelen recsegni kezdett alatta az egyik deszka. De szerencsére már közel volt a túloldal, így egy nagy ugrással partot ért. Folytatta tovább az útját. Végül odaért a palotához. Elindult a palota irányába, de hirtelen elé ugrott a hétfejű sárkány. A fiú kirántotta a kardját és bátran szembeszállt vele. Miután legyőzte, kitárult a palota ajtaja. Belépett és egy széles aranyozott teremben találta magát. Csillogó lépcső vezetett fel az emeletre. Az egyik ajtó előtt egy gonosz boszorkány állt. Villámló szemekkel nézett rá. A legény azt gondolta, hogy ő őrzi a királylányt. Eszébe jutott a tarisznyájában lévő varázsital. Elővette és megkínálta vele a boszorkányt, aki mit sem tudott az ital erejéről. Gyanútlanul megitta és azon nyomban elaludt tőle. A fiú benyitott a terembe és megpillantotta a gyönyörű királylányt. Esthajnal boldogan köszönte meg, hogy kiszabadította a sárkány fogságából. Elindultak hazafelé. Az öreg király öröme határtalan volt. Szívesen ajánlotta fel a fele királyságát. Mivel a lánynak megtetszett a bátor kiszabadítója örömmel feleségül ment hozzá. Nagy lakodalmat csaptak, amire elhívták egész Kótyonfitty városát és az öregasszonyt is, akiről kiderült, hogy valójában egy tündér. A legény már tudta, hogy honnan volt neki gyémántkardja.

Ennyi volt, mese volt, talán igaz se volt.