NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Bostyán Zsófia: A vándorszínész Petőfi levele
Drága Barátom!
Kicsiny vándorszínész társulatommal Magyarország egyik legnagyobb városában, Debrecenben töltött feledhetetlen és élményekben gazdag egy hónapja után úgy döntöttünk, hogy Diószeg felé vesszük utunkat. Utunk során egy Debrecen melletti kis faluban töltöttünk néhány napot, ahol a helyi nagybirtokos, Zichy gróf vendégszeretetét élvezhettük.
A falu neve Hosszúpályi volt. Debrecen felől érkeztünk és a falu széles utcáján haladtunk végig a templomig. Az út mentén fonott vesszőkerítések, kukoricagóréból és napraforgószárból eszkábált gerágyák látványa tárult elénk, amik az utcán farkasszemet néztek egymással. A kis házak úgy álltak végig összetorlódva, felborzolt zsúp- és nádtetejükkel, akár a hidegtől didergő állatok. Itt maga valójában az alföldi szegénység látványa szúr a szemedbe. A község közepén aztán hirtelen megváltozik a kép. Az alacsony viskók itt egy irányba fordulnak, mintha a foltos gúnyájú „hallja kendek” tiszteletét fejeznék ki valami emberfeletti hatalom előtt. Ez a hatalom a major. A major magas, vaskos támoszlopokkal megrakott kerítésével szinte középkori erősségnek látszik. Emeletes magtárak, hosszú istállók, cselédlakások, óriási színek zsúfolódnak össze. Az itt lévő épületek falait kőből rakták, a tetejük cserép. A major ura szívélyes fogadtatásban részesített bennünket. Mivel a nap már lemenőben volt, ezért gazdag vacsoránkat elfogyasztva mély álomba szenderültünk a földszintes kastély egyik vendégszobájában.
Reggel zsivajra ébredtem! Az ablakon kinézve emberek tömkelegét láttam. Erős késztetést éreztem, hogy megnézzem mi is ez. Kiderült, hogy a zsellérek hetipiacot tartanak a templom előtt. Körbenéztem! Madzaggal megkötözött lábú malacok sivalkodtak, ahogy hajkurászták őket, garabolyokban aprójószág lármázott a földön, egy asszony hitvány kis csizmára alkudott az árussal, s a vásár szélén csoportba verődve emberek beszélgettek. Ki bekecsben, ki foltos télikabátban álldogált, fogra szorított pipával a szájában. Odamentem hozzájuk és beszédbe elegyedtem velük. Kiderült, hogy egyikük a helyi tanító, aki választékos beszédével kitűnt az emberek közül. Tőle a major történetéről érdeklődtem. Elmondta, hogy a latifundium a Zichyeké, ők építették ezt a majort is, itt a falu közepén. A mostani grófnak már az apja is itt lakott a templommal szemben, a sárgafalú földszintes kastélyban. Mindketten a kastély felé pillantottunk, aminek ablakai ide a piacra néznek, mintha üvegszemükkel szüntelenül figyelnék az embereket. Közben mellénk szegődött a helyi pap is, aki tovább mesélt a Zichyekről. Tőle tudtam meg, hogy a grófi család nagybirtokos dinasztia ezen a környéken. A major mellett a birtokhoz tartozik még a határban 2797 katasztrális hold föld és hét nagy tanya, melyeknek egy részét a gyermekeiről nevezte el a gróf.
Drága Barátom, ha időd engedi, látogass el ide és tapasztald meg az itt élő emberek egyszerűségét! Hosszúpályi őszintén szegény falu, az első pillanatban sem kétséges az idegen látogató előtt sem, hogy mit láthat s mit hallhat az életről, sorsról, ha megkérdi az itteni embereket.
Hosszúpályi, 1843. október 9.
Őszinte tisztelettel: hű barátod
Petőfi Sándor
Iskola: Hosszúpályi Irinyi József Általános Iskola
Osztály: 7.
Felkészítő tanár: Kiss Csaba
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
