NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Hegedüs Tamás: Ahol még a nagy vándor is pihent egy jót
1847 őszén az akkor Debrecenben tartózkodó Petőfi látogatást tervezett egy régi barátjához valahol az Alföldön. Közben váratlan meghívást kapott egy főúri rajongójától, Zichy gróftól, Hosszúpályiból. A gróf arra kérte, hogy töltsön velük egy hétvégét a csodálatos pályi birtokukon.
A meghívás célja az volt, amit a gróf rögtön a találkozáskor elárult, hogy a költő írjon egy verset Mária grófkisasszony születésnapjára. A kisasszony kései gyerek, a gróf szemefénye volt. Első születésnapjára például egy majort kapott, amelyet róla neveztek el.
A költő jól érezte magát, s nem felejtette el megjegyezni, hogy Teleki Sándor személyében már van neki egy igazi, élő grófi barátja. Petőfit, aki a női nem nagy barátja volt, elbűvölte Mária szépsége, kedvessége, de különösen a műveltsége. Mária kitűnően beszélt franciául, jól ismerte a francia irodalmat és történelmet, amivel teljesen levette a lábáról a költőt. A tervezett két napból egy hét lett.
Látogatásának helyszínét, a földszintes, későbarokk stílusú Zichy-kúriát a 18-19. század fordulóján építették. A több részletben kialakított épület L alaprajzú, homlokzata három utcára néz. Főbejáratát az udvar felőli kocsi-áthajtó alkotja, melyet később zárt formájúvá alakították át, romantikus elemek alkalmazásával. Udvari oldalán megmaradtak a folyosó beüvegezett árkádjai. Az egykori gondozott parkból a kúria előtt ma már csak néhány hatalmas fenyő látható, de szerencsére maga az épület a néhány évvel korábbi felújítás eredményeként kifejezetten szép állapotú még ma is.
Meglátogatták a házigazda Olga-kerti szőlőültetvényét. Ezt a szőlőskertet a település legnagyobb birtokosai, az érmelléki bortermelést is felfejlesztő – Diószegen például vincellérképző iskolát alapító – Zichyk hozták létre. Mivel ez a közel 28 hektáros szőlőtelep nem az első szőlőskertje volt Hosszúpályinak, ezért kezdetben Új szőlőnek hívták, majd később Olga-kertnek nevezték el, a gróf másik leánykájáról. Ezzel 230 hektárra nőtt az a terület, melyet Hosszúpályiban szőlőtermesztéssel hasznosítottak. A nagyüzemi termelés szükségessé tette a bortárolási kapacitás bővítését is, így az Olga-kertben megépült a hosszúpályiak által a „Tiszántúl legnagyobbjának” mondott, valóban tekintélyes alapterületű, 3000 hektoliter befogadására alkalmas, több mint 500 m2 alapterületű borospince.
A Zichyek nagybani bortermelésben utaztak. Ezért is van az, hogy a pince fő látványossága egy óriáshordó. Hát van mérete, az tény: 6,21 méter hosszú, 5,24 méter magas, 29 vasabroncs tartja össze (darabja 390 kg.), összsúly 26 tonna. Alkotója a brnói Kryštof Špecht, vagyis (mert magát így hívta) a brünni Christoph Specht. A hordó olyan hatalmas volt, hogy a pincében kellett megépíteni, tehát ez napvilágot sosem látott. Ez jelenleg Európa nyolcadik legnagyobb hordója.
Gróf Zichy Ferenc rendelte meg, mert a helyi legenda szerint egy olyat akart, amelyben egy évnyi bort lehetett tárolni napi egy palack elfogyasztása mellett. Nyilván túlméretezte a dolgot, mivel számítások szerint kb. 137.500 palacknyi matéria fér el benne, azaz 101.400 liter, ez pedig nem egy, de 376 évre elegendő egy embernek. Valójában a hordót azért építették, hogy a grófi földeket bérlő népek ebbe önthették bele az éves adójukat. A pincében még némi eligazítást nyerhetünk a szőlőművelésről, különösen a hatalmas prések érdekesek. Ezekből egy a bejárat előtt áll.Az űrlap teteje
A pince előtti, gyönyörű, faragott oromdíszű filagórában üldögélve a házigazdák és a vendég együtt gyönyörködtek a késő nyári, csodás naplementében. Mária kisasszony szerint tisztára provancei hangulata volt az egésznek. A metszett üvegpoharakon átsütő napfény folyékony rubintnak mutatta a testes vörösbort, melyet a gróf szerint az egri borok feljavítására is használnak. Petőfi nem állhatta meg, és mélyen Mária szemébe nézve elszavalta „A borhoz” c. versét.
A pincéhez és hazafelé is hintóval mentek, melyet maga a gróf hajtott elég vad tempóban. Petőfi meg is jegyezte: – Monsieur la Comte! Vous etes un vrai diable cavalier!
A vacsoránál a grófnak újabb hajmeresztő ötlete támadt. Tizenhat tacskóját és két lovát az étkező szálába hozatta s valóságos cirkuszi előadást rögtönzött velük. Petőfi csak úgy rengett a nevetéstől.
- Hiába no, ő az édesapám! Ő már csak ilyen! Csak Sátánfinak becézik a családban -suttogta elvörösödve Mária.
Az egy hét hamar elrepült. Búcsúzni kellett.
- Si mon coeur n’ avait pas été occupé… – súgta Mária fülébe Petőfi.
S a hintóban, melyet a gróf bocsátott rendelkezésére, hogy bevigye Debrecenbe, a következő gondolatok fogalmazódtak meg benne:
- Mennyit kellett vándorolnom, hogy rájöjjek, nem minden gróf akasztanivaló. Különösen nem a grófkisasszonyok!
Erre az utolsó gondolatra valami melegség járta át a szívét, miközben a nemesvérű, fújó paripák száguldottak vele az ismeretlen jövő felé.
Iskola: Hosszúpályi Irinyi József Általános Iskola
Osztály: 7.
Felkészítő tanár: Kiss Csaba
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
