NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Fábián Panna: TENGERI VÁNDOROK – Joranna, a félszemű kalózlány
Egyszer, egy messzi földön, Sárkánysztikában volt egy sárkánykirály. Annak született egy félszemű fia, Rex. Mindenki csúfolta az egy szeme miatt, mert sárkányföldön minél több szeme volt egy sárkánynak, annál tökéletesebb, fenségesebb volt. Rexet minden nap csúfolták, ezért elhatározta, hogy egyszer útra kel oda, ahol senki sem fogja csúfolni.
Teltek, múltak a napok és Sárkánysztika mellett növekedett egy új ország, Kalózvár. Itt élt Joranna, a kalózvezér félszemű leánya, akinek legendája hajóról hajóra szállt a kalózvilágban.
Történt ugyanis, hogy mikor Joranna négy éves volt, a kalózkapitány hajója csatába keveredett egy óriási tengeri sárkánnyal. A harc során a szörnyeteg tüskés végű farkával elvette a kislány bal szeme világát. A kalóznépség hősként ünnepelte Jorannát, mindenki rajongott érte. Szeretetük az évek múlásával sem csökkent. A gyerekek vele akartak játszani, a világ minden tájáról tengeri rablók hada küldött neki meghívót ünnepségekre, lakomákra és Kalózvár minden lakója az ő hajóján akart menni tengeri csatába. Jorannának azonban ahogy nőtt, úgy vált szíve egyre szelídebbé, s már nem kirabolni akarta a jámbor hajósokat, hanem vándorútra menni és segíteni az arra rászorulókat. Erről a titkáról azonban nem tudott senki. Mindenki a rettegett kalózvezér hős utódját látta benne, s már az utcára sem tudott kimenni, mert bármerre járt, rohant utána a kalóznépség. A lánynál ez volt az utolsó csepp pohárban, ezért egy holdvilág nélküli, sötét éjszakán vitorlát bontott, és az éj leple alatt elhajózott.
Egy számára ismeretlen, lakatlan szigeten kötött ki, mikor Rex, a félszemű sárkány is éppen akkor repült el a sziget fölött, és a levegőből meglátta a félszemű kalózlányt. Leszállt hozzá azt remélve, hogy benne végre barátra lelhet. Joranna, bár egy tengeri sárkány miatt viselt szemkendőt, szeretettel fordult Rex felé és azonnal barátságot kötöttek. Elhatározták, hogy együtt folytatják tovább a vándorlást, és behajózzák az egész világot, hogy segítsenek mindenkin, aki elesett vagy magányos.
Készülve az utazásra, elmentek élelmet gyűjteni a szigeten. Késő estig hordták a hajóra a különlegesebbnél különlegesebb gyümölcsöket, magvakat, bogyókat, de ivóvizet még nem találtak. Már rájuk sötétedett, amikor a sűrű dzsungelben hirtelen eltűnt a lábuk alól a talaj és egy hosszú, kacskaringós, földalatti csúszdán száguldottak lefelé az ismeretlenbe. Mikor épségben földet értek, nem hittek a szemüknek. Egy napfényes, varázslatos tengerparton találták magukat, ahol mindent szikrázó kristályok és drágakövek borítottak. Rex megpakolta velük a tarisznyáját, Joranna pedig egy kókuszdió nagyságú smaragdot rejtett a kalapja alá. A part mentén megpillantottak egy barlangot, s elhatározták, hogy felfedezik, hátha további kincseket találnak benne. Alig tették be a lábukat a barlang bejáratán, azonnal áthatolhatatlan sötétség vette körbe őket. Tüzet akartak gyújtani, de ekkor valami megmozdult mögöttük, és a következő pillanatban elragadta Jorannát a sötétség mélyére. Kalapja hangos puffanással a földre esett, miközben Rex hatalmas szárnyak suhogását hallotta távolodni. A sárkány végre feleszmélt, és folyamatos tűzokádás kíséretében az ismeretlen ellenség és Joranna nyomába eredt. A barlang mélyén nagy meglepetésére nem egy félelmetes szörnyeteget talált, hanem egy óriási, szárnyas teknőst, aki éppen az egereket itatta, Joranna pedig vigasztalta.
– Ne haragudjatok! – mondta a szárnyas teknős, Türkiz. Nem akartalak megijeszteni benneteket, de már több ezer éve, hogy nem találkoztam senkivel és olyan magányos vagyok, hogy amikor megláttalak titeket, örömömben meg sem gondoltam, hogy mit cselekszem!
– Miért élsz itt egyedül? Miért nem költözöl el? – kérdezte Joranna a teknőst.
– Azért, mert nem hagyhatom el ezt a barlangot. A páncélom ugyan hatalmas és gyönyörű, de ha napfény éri, akkor elporlad és elpusztulok.
A következő pillanatban Rex tarisznyája és kezében Joranna kalapja, rezegni kezdett s hangos morajlás kíséretében a kristálytengerparton gyűjtött drágakövek kirepültek rejtekhelyükről és a szárnyas teknős páncéljára tapadtak. Türkizt vakító fényesség borította be, szárnyai önálló életre keltek és kiröpítették őt a napfényre, ahol lássatok csodát, nem esett semmi baja, sőt páncélja magára vonzotta a parton fekvő összes kristályt, melyek még erősebbé tették a teknőst a nappal szemben. Türkiz most már szabad volt. Joranna és Rex hívására pedig csatlakozott barátaihoz tengeri vándorútjukban, mert tudta, hozzá hasonlóan még sokan várnak megmentésre. Így már hárman vágtak neki következő úti céljuknak, a Rettentő Fekete tengernek, de ez már egy másik történet…
Iskola: Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Osztály: 4.
Felkészítő tanár: Nincs megadva
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
