NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Bánáti-Schádt Zalán: Az űrkaland
Balázs és Bálint az iskolaudvaron játszottak, amikor az egyik bokor tövében megpillantottak egy tarisznyát. Odaszaladtak, kinyitották és csillogó kavicsokat találtak benne. Ekkor vették észre, hogy az égen egy fura tányérszerű dolog közeledik az iskola felé. Nagy félelem uralkodott el rajtuk. Még a szájuk széle is remegett. Ahogy ez a tányérszerű tárgy közeledett feléjük, egy igazi repülő csészealj rajzolódott ki az égen.
Leszállt.
– Te, Balázs, ez egy igazi repülő csészealj. – Suttogta félelmében Bálint.
– Téééényleg! – szólt vissza elcsukló hangon Balázs és hozzátette:
– Pedig én a csodákban nem hiszek!
Óvatosan közelebb somfordáltak. A csészealj ajtaja kinyílt, és egy kedves űrlény állt előttük.
– Sziasztok! Hívtatok. Én Plútó Pali vagyok. Titeket hogy hívnak?
– Akkor ezek szerint egy igazi csodatarisznyát találtunk, ami jeleket küldött az űrbe. – állapította meg Bálint.
Balázs leintette Bálint megállapítását, majd válaszolt Pali kérdésére:
– Én Balázs vagyok, ő pedig Bálint. Éppen a tegnap elrúgott focilabdánkat keressük, de sajnos nemsokára be kell fejezzük, mert becsengetnek és kezdődik a matekóra. – A fiúk ekkor még nem is sejtették, hogy milyen klassz kaland vár rájuk.
– Lehet, hogy azt a labdát keresitek, amelyik a Szaturnusznál szállt el az űrhajóm mellett? Ha gondoljátok, szálljatok be, és menjünk, keressük meg! Ígérem, hogy nagyon gyorsak leszünk, és visszaérünk az óra kezdetéig. – Invitálta őket Pali.
A fiúk egy kis gondolkodás után bizalmat szavaztak Palinak, és beszálltak a repülő csészealjba.
– Hű, de klassz ez a járgány belül is! – álmélkodott Balázs! Bálint pedig helyeselt.
Pali végigvezette őket az űrhajó belsejében. Különösen a műszerfal volt nagyon érdekes. Még a mennyezet is tele volt gombokkal. A fiúk kényelmes masszázsfotelekben helyezkedhettek el, melyekből a műszerfalat könnyedén kezelhették. Több monitor is volt előttük. Az egyik monitoron látható volt, hogy mi folyik az iskola udvarán, egy másikon pedig, egy gyönyörű lapított gömb alakú bolygó volt látható, körülötte óriási gyűrűkkel.
– Ez itt a Szaturnusz és környéke, ahol a focilabdátok kering. – magyarázta Pali.
Balázs és Bálint nagy álmélkodása után Pali újra megszólalt: – Ez a piros lámpa pedig azt jelzi, hogy nemsokára utolérjük a focilabdátokat. Ha a lámpa zöldre vált, akkor megérkeztünk. Ezután turbóra kapcsolták a járművet, majd a lámpa hamarosan zöldre váltott. Ekkor Pali egy másik gomb megnyomásával egy emelőkart irányított a labda felé, ami megfogta és behúzta az utastérbe.
-EZ IGEN! Köszönjük! – ugrott fel Balázs. Örömükben kibontottak egy gyerekpezsgőt, koccintottak, majd a Föld felé vették az irányt.
Néhány pillanat múlva földet értek. Búcsúzóul Pali a lelkükre kötötte, hogy a csodatarisznyára nagyon vigyázzanak, és ha szükségük lenne segítségre, akkor csak vegyék elő és érintsék meg a benne lévő kavicsot.
– Látod Balázs, mégis vannak csodák! – súgta oda barátjának, Bálint.
A fiúk megköszönték a csodálatos kalandot és a labdát. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és a gyerekek berohantak a matekórára.
Iskola: Piarista Gimnázium, Általános iskola és Óvoda
Osztály: 3.
Felkészítő tanár: Smitoláné Végh Krisztina
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
