NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Hansági Johanna: A varázskő
Peti nagyon rossz volt nyelvtanból. A mondatok elemzésével, szófajok felismerésével nem volt semmi gondja, de még a saját nevét is alig tudta helyesen leírni. Egy nap az iskolában a tanító néni kihirdette, hogy helyesíró verseny lesz.
-A megye minden iskolájából egy diák jelentkezhet. Én igazságosan szeretném kiválasztani a jelöltemet, és mivel a többi osztályból senki sem akart menni, ezért csinálunk egy osztályszintű elődöntőt. Aki a legjobbat írja, az megy a versenyre. A jutalom egy színházjegy a Gladiátorok című darabra, a Kukutyini Nagyszínházban.
-Ezt meg kell szereznem! – gondolta Peti. – Ez a világ legjobb és egyben egyetlen jó darabja… Pénzem úgyse lenne rá.
– Az elődöntő jövőhét kedden, a verseny két hét múlva, szerdán lesz. Most hazamehettek. – fejezte be Bözsi néni.
– Mit szólsz, Peti? – kérdezte Pali, mikor már hazafelé ballagtak.
– Kell az a jegy. De én vagyok a legrosszabb… Mindenki jobb nálam.
– Megszerzed azt a jegyet! Győzni fogsz! Csak gyakorolni kell.
– Tudom, hogy úgysem sikerül. – lógatta az orrát Peti.
– Megvan, ki segíthet! – kapott a fejéhez Pali.
– Ki?
– Jani bácsi!
– Ugyan már! Ő egy vén kuruzsló az erdő mélyén!
– Pont ez az, ami segíthet!
– Gondolod, hogy tud kutyulni valamilyen főzetet, ami okossá tesz?
– Igen! Induljunk most!
A vezényszó elhangzása után a fiúk szélsebesen futni kezdtek a kerekerdő felé. Amikor feltűnt a láthatáron a roskadozó kunyhó, lelassítottak, hogy kifújják magukat. Aztán lassan, óvatosan közelebb merészkedtek. Peti bekopogott. Nincs válasz. Peti még egyszer, erősebbet koppantott az ajtóra.
– Szerintem nincs itthon. – mondta Pali.
– Nyissunk be.
Peti belökte az ajtót. (Kilincs nem volt rajta, csakúgy lógott, mint egy pajta ajtaja.) A házban nagy piszok és rendetlenség uralkodott. Peti lámpást gyújtott.
– Még elbotlunk valamiben.
– Szerintem akkor sincs itthon.
– Nézzünk körül, hátha van egy másik helyiség is. -elindultak lassan, óvatosan, a kacathegyeket kerülgetve. De a ház csak egy helyiségből állt.
– Menjünk haza. Nagyon nyomasztó ez a hely.
– Jó. Majd holnap, korán reggel, suli előtt visszajövünk.
Pali kinyitotta az ajtót, de szembe találta magát egy férfival. Az ember olyan furcsán nézett ki, hogy a fiúk hátán felállt a szőr. Csimbókos haja tincsekbe lógott a vállára, szeme bevérzett és szakadt ruhát hordott. Egyesek szerint vándor volt és csak nagy ritkán volt otthon. Az igazság az volt, hogy csak könnyen el tudott bújni a házában.
– Tűnjetek innen! Mit akartok?
– Uram, magához jöttünk. Szeretnénk… Se… Segítséget kérni. -dadogta Peti.
– Ugyan, miben?! Takarodjatok, amíg szépen mondom! Nem fogadok gyerekeket!
– Kérem uram. A Láp Megyei Helyesíró Versenyre kell…-és Peti elmondta, hogy szeretné megnyerni, hogy elmehessen élete első színházi előadására.
– Van éppenséggel valami…-Motyogta Jani bácsi, és besietett a házba. Peti és Pali bekukucskáltak. Jani bácsi az egyik piszkos fiókban turkált. Aztán egyszer csak diadalmasan felemelte az öklét, amiben valami volt. Kicsoszogott a fiúkhoz és kinyitotta a kezét. Egy poros kavics volt benne. Peti tenyerére helyezte.
– Ez mi? – kérdezte a fiú.
– „Varázskő”. – mosolygott bajusza alatt az öreg. Peti a pólójához dörgölte a kavicsot. Minél jobban, erősebben masszírozta, annál fényesebb lett. A kő tapintása finom lett, és erőt töltött Petibe. Olyan érzés volt, mintha bármit meg tudna csinálni. Peti becsukta a markát. A fény elmúlt, de az érzés nem.
– Ha ez nálad van, kitisztul az agyad, tisztábban tudsz gondolkodni. Gyakorolj sokat a versenyre.
– Rendben, köszönöm.
– Te pedig segítesz neki. – bökte meg Pali pocakját hirtelen Jani bácsi.
– I-igen…!
– Na spuri haza! Még eltévedtek!
– Minden jót!
Szaladtak a sötét erdőben. Szerencsésen haza is értek. Rengeteget gyakoroltak együtt, és eljött az elődöntő napja. Peti gondosan a zsebébe süllyesztette a követ, és elindult az iskolába. Nem izgult annyira, mert tudta, hogy sikerülni fog. Lezuttyant az iskolapadba és elővette a könyveit. Mikor mindenki megérkezett, a tanár kiosztotta a feladatlapot. Peti Palira kacsintott.
– Kezdhetitek!
Peti megfordította a lapot és elolvasta az első feladatot. Lassan átgondolta, és visszafogva izgalmát, leírta a választ. Csak a tollak sercegése, papírlapok zörgése törte meg a csendet.
– Az idő lejárt. – mondta a tanító néni, és mindenkitől beszedte a lapokat. – most mehettek szünetre. -erre nagy zaj támadt, és a gyereksereg kiözönlött az udvarra.
– Na? Hogy sikerült? – kérdezte zsebre dugott kézzel Pali.
– Nagyon jól. Van esélyem – válaszolt derűsen Peti. Visszaemlékezett az elmúlt pár napra és rájött, hogy nagyon sokat fejlődött, csupán azért, hogy megszerezhessen egy színházi jegyet.
– Vége a kergetőzésnek. Gyertek be. Eredményhirdetés lesz.
– Juhúú! – ujjongott Peti.
– Mindenki itt van? -kérdezte a terembe lépve Bözsi néni.
– Igen.
– Akkor kezdődjék az eredményhirdetés! Az első hármat fogom megemlíteni. A többit a táblán olvashatjátok majd. Mindenki szép munkát végzett, de sajnos csak a legjobb mehet a versenyre. No, tehát a harmadik helyezett Luca! – kitört a taps. Amikor alábbhagyott, Bözsi néni folytatta.
– A második helyezett Pali! – Peti tapsolt a leghangosabban. – És az első helyezett… Nos, itt holtverseny alakult ki két diák között. Az egyik Bogi, a másik… Peti!!-Az osztály felhördült. Petii?? Pali viszont elégedetten vigyorgott.
– A két győztes között most fogjuk eldönteni, hogy melyikük megy a versenyre.
Peti végigtapogatta a zsebét. A kő érintése bátorságot öntött belé.
– Álljatok a két oldalamra. – Bogi önelégülten sétált fel a katedrára. Most porráalázza Petit. A fiú félősen ballagott ki. Félt Bogi bosszújától.
– Aki hamarabb mondja, hogy j-vel vagy ly-vel írják, az lesz a nyertes. Az első szó papagáj.
– Pontos j! – harsogták egyszerre.
– Bagoly.
– Pontos j! – kiáltott a győzedelmesen Bogi.
– Nem jó! PETI NYERT! – Bogi dobbantott egyet a lábával és elszaladt a helyére. Ott lehajtotta a fejét, és sírni kezdett. A teremben egy percig néma csönd volt, csak Bogi halk szipogását lehetett hallani. Végül…
– Vége az órának. Hazamehettek!
Peti és Pali elindult hazafelé.
– El sem hiszem, hogy sikerült! Már csak a megyein kell valahogy túllennem. Még többet kell gyakorolnom.
– Segítek, nyugi. -mondta Pali.
Egyszercsak kiáltást hallottak. Futni kezdtek a hang irányába. A patakpartra érve látták, hogy valaki kétségbeesetten kapaszkodik a sziklafalon. Karcsi volt az. A fiúk odarohantak.
– Hogy kerültél ide?
– Fel akartam menni a barlangba, de egy kő letört, így nem tudok tovább kapaszkodni, de lejönni sem. – nyögte Karcsi. Olyan két méter magasan lehetett a lába, a feje 3 és fél méter magasan. Palinak támadt egy ötlete.
– Keressünk egy vastag farönköt, és gurítsuk alá.
Hosszas keresgélés után találtak egy megfelelő méretűt. oda is görgették.
– Na és most? – kérdezte Peti. Pali felállt a rönkre és bakot tartott Karcsinak. A fiú szerencsésen le is mászott. Peti elővette zsebkendőjét, és nem is vette észre, hogy ezáltal kiesik a kő a zsebéből. A zsepit odanyújtotta Karcsinak, hogy megtörölje izzadt kezét.
Múltak a napok. Peti nagyon sokat gyakorolt, és rájött, hogy a „varázskő” nem is segített neki, minden feladatot egyedül oldott meg. Csak egy sima kavics volt, semmi több. Eljött a döntő verseny napja. Peti szép ruhában feszített a többi versenyző között.
– Bejöhetnek! – szólt egy szigorú hang. Peti leült a számára kijelölt helyre. Nagyon izgult.
– Óra indul. Megfordíthatják a lapot. – papírok csörgése törte meg a csendet. Peti rápillantott a lapra.
- feladat
Egészítsd ki a mondatokat úgy, hogy helyesek legyenek!
– Ezt tudom. – gondolta Peti. A következő feladat: ly vagy j? Peti odaképzelte magát Bogi mellé, amint megnyeri a párbajt… Gyorsan körmölni kezdett. Minden feladatot többször is végigzongorázott, mire többé-kevésbé megnyugodott. Nem lehetnek túl nagy hibái.
– Lejárt az idő!
Peti meguzsonnázott az eredményhirdetés előtt. Aztán szép lassan beballagott a terembe.
– Az eredményhirdetés 5 perc múlva kezdődik. – monda egy bácsi tölcséren keresztül. -Mindenki foglalja el a helyét!
Aztán elkezdődött.
– Gratulálunk minden kedves versenyzőnek! Az első 5 versenyzőt díjazzuk. Az 5. helyezett Kis Dorottya!
– …-Peti képtelen volt odafigyelni, annyira izgult.
– A 2. helyezett Pál Kata! – taps.
– És végül az 1. helyezett…dobpergés… Kovács Peti!!
Peti a neve hallatára felkapta a fejét. Eszébe jutott, hogy lehet, hogy ki kéne mennie a színpadra. Elvakította az öröm. Elindult abba az irányba, amelyikbe a színpadot sejtette. A férfi kezet nyújtott neki.
– Gratulálok Peti! Tied a jegy! Hármat kapsz, hogy a szüleid is veled mehessenek, hiszen biztos olyan sokat segítettek gyakorolni. Magában elhatározta, hogy nem a szüleinek adja azt a jegyet. Petinek egy hang se jött ki a torkán. Meg tudta csinálni! A kő nélkül! Másnap este Jani bácsi és Pali társaságában ült a színházban életében először, a legjobb darabon, amit valaha látott egész életében.
Iskola: Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium
Osztály: 8.
Felkészítő tanár: Opauszki Norbert
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
