NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Hansági Johanna: Az alagút vége
Napsütéses tavaszi délután volt. A fiúk nyugtalanul ültek az iskolapadban. Már csak tíz perc volt hátra a számtanórából. Alig bírtak megülni a fenekükön. Hívta őket a természet, a játszóvár, a métalabda, a métaütő. Unták a matekot. A terem végében levő ingaóra mintha visszafelé járt volna. Aztán végül valahogy mégiscsak kicsöngettek. A gyerekek azonnal felálltak, elpakolták a könyvüket, és már futottak is a szélrózsa minden irányába. Fred és Peter már szaladtak is az északi hegyoldalba. Volt ott egy fa tetején lévő kunyhójuk. Ott tartották a kincseiket. Volt arra egy patak is, ha meleg volt ott játszottak. Aznap hűvös volt. Ahogy a tarisznyájukkal a vállukon ballagtak fel a hegyre, úgy néztek ki, mint két vándor. Hoztak kenyeret meg szalonnát. A kunyhó alatti réten tüzet raktak, szalonnát sütögettek, a kenyeret megették hozzá. Az egyszerű, de nagyszerű uzsonna után labdáztak. Lassan kezdett sötétedni.
-Ideje hazamennünk.- mondta Peter.
-Várj még! A lecke! Anélkül nem mehetünk haza!
-Ú… hogy az a… teljesen kiment a fejünkből!
-Gyorsan csináljuk meg. Ha az egyik munkás 2 óra alatt ás ki egy gödröt, a másik 3 óra alatt, közösen hány óra alatt végeznek?
-Ez egyszerű. Nézd… leírtam, másold le.- sürgette Peter. Csak az volt a baj, hogy közben teljesen besötétedett.
-Van nálad lámpás?-kérdezte Fred.
-Nincs…
-A községházáig valahogy jussunk el lámpa nélkül, aztán ott szerzünk egyet.
A holdfényben valahogy leevickéltek a hegyoldalról. A községházánál megálltak. Fény szűrődött ki a tárgyalóteremből. Nem gondolták volna, hogy ilyen későn még van ott valaki. Nem is egyvalaki. Tömeg zúgása hallatszott ki odabentről. A fiúk az ablak alól leskelődve próbálták követni az eseményeket.
-Figyelem!- harsant fel a bíró hangja. -A szavazás eredményének hirdetése következik!- a bíró oldalán az idegen ült. Az az idegen, akit Mr Greennek, Jacob Greennek hívtak, csak egy hete érkezett és máris megváltoztatta ennek az unalmas falunak a légkörét. Az az idegen, aki azt állította magáról, hogy építési vállalkozó. Kedélyes ember volt, szerette a társaságot, látszólag szerette a gyerekeket is, mindig adott nekik valamilyen csokit, cukrot vagy kekszet. Az egész falu kedvelte ezt az új jövevényt, de Peternek mindig is bűzlött valami, valahányszor Mr Green társaságában volt. Hiába hajtogatta Frednek, hogy ez az ember nem normális, a fiút elvakították a csokik meg a cukrok.
-Íme a szavazás eredménye. A falu lakosságának az 51%-a szavazott arra, hogy kifúrják az északi hegyoldalba az alagutat. Így elindulhat egy kereskedelmi útvonal a városok felé, több termékhez lehet majd hozzájutni. Az építkezés hétfőn kezdődik.- mondta a bíró.
-Te Peter! Hát ezek a mi birodalmunkban akarnak építkezni! Egyébként is, hogy lehet, hogy már hétfőn kezdik az építkezést? Nem kéne alapanyagokat szerezni előbb? Ez olyan, mintha előre eldöntötték vola a szavazás eredményét!-suttogta Fred.
-Mondtam, hogy valami bűzlik itt. És a hülye felnőtteket elvakítja a csillogása meg a bááájos mosolya. Pfuj.
-Szólnunk kéne nekik, hogy…- de félbeszakította a mondókáját, mert véget ért a tárgyalás és az emberek elkezdtek kifelé özönleni a tárgyalóból. Apjuk is ott volt. Odaszaladtak hozzá. Együtt elindultak hazafelé, közben elmesélték gyanújukat apjuknak.
-Hülyeség! Túl sok nyomozásosat játszotok, meg túl sok ilyesmit olvastok. Szerintem igenis jó ötlet alagutat fúrni.
-Jó ötlet… De én érzem, hogy rosszban sántikál.-erősködött Peter.
-Ti nem voltatok ott a szavazáson, ahol elmondta pontosan, hogy miért kell az az alagút. Nem tudtok ti semmit. Ami pedig az alapanyagok előkészítését illeti… biztos volt benne, hogy nyer, hiszen ez az alagút nagyon fontos.- hajtogatta az apjuk. Közben hazaértek. Egyikük sem tudott elaludni.
-A felnőttek agyát teljesen átmosta.- jelentette ki Peter.
-Honnan tudod, hogy igazunk van?
-Érem!
-Szerintem felejtsük el. Ez a felnőttek dolga. Higyjenek, amit akarnak.
-Jó. Nekem mindeg. – nyugodott bele végül Peter. Még sokáig számolgatták a bárányokat, aztán elaludtak. A következő napokban elfeleték a dolgot. A számtandolgozat, a történelem felelés és a biológia projekt teljesen elvonta a figyelmüket. Aztán egyik nap történt valami különös, ami kétségkívül bizonyíték volt arra, hogy a fiúknak igaza volt mindenben. Egyszer betértek a fogadóba ebédelni, mert felgyülemlett a zsebpénzük, és nem volt jobb ötletük, hogy mire költsék.
Éppen akkor ebédelt ott Mr Green a „csatlósaival”. Fred és Peter „véletlenül” a mellettük lévő asztalhoz ült le. Sokáig nem történt semmi gyanús. Mr Green vicceket mesélt az embereinek. Aztán áttértek az alagút témára.
-A megnyitó előtti éjszaka még menjünk oda megnézni mindent. Fontos, hogy ez az alagút ne ooljon be, a rabszolgakereskedelemmel sok pénzt szerezhetünk, nagyon sokat. Talán kiválthatjuk a börtönből a Fekete Lovast. -Peter és Fred összenéztek. Kerekre nyíló szemük rémületről árulkodott. Gyorsan belapátolták a maradékot, fizettek és távoztak. Futottak, amíg elég távolra nem értek ahhoz, hogy megbeszéljék a dolgot.
-Rabszolgakereskedelem? Fekete Lovas? Ki az a Fekete Lovas?-hüledezett Fred.
-Egy bűnöző.
-Erre valahogy én is rájöttem.
-Egyetlen gyufaszállal felgyújtott egy várost. Egyszer egy kocsmában a takarítón kívül mindenkit lelőtt egy pillanat alatt. Sokáig üldözték, de végül sikerült lecsukni.
-Meg kell akadályoznunk mindent!
-Szóljunk mindenkinek.-vetette fel Peter.
Másnap terjeszteni kezdték a hírt. Mondták az osztálytársaiknak, meséljék el a szüleiknek is, az utcán szembejövőket megszólították, de senki se hitt nekik. Mindenki ugyanazt hajtogatta.
-Olyan kedélyes ember, olyan jóságos, nem vetemedne ilyenre. Biztos csak álmodtátok. Hiszen ikrek vagytok, nem? Az ikrek szokták ugyanazt álmodni…- vészesen közeledett a megnyitó napja. Mindketten pontosan tudták, hogy az ikrek hiába ikrek, nem szokták ugyanazt álmodni, az emberek ne mondják meg nekik, mit álmodtak és mi a valóság! Kénytelenek voltak előállni egy saját tervvel.
-Nem túl veszélyes ez?-aggódott Fred.
-Ha minden jól megy, nem lesz semmi bajunk.
-Akkor is…
A terv egészen egyszerű volt. Korábban lenyúltak egy dinamitot az építkezésről. Ha jókor, jó helyen gyújtják meg, lesz idejük kimenekülni az alagútból.
-Hát jó… Te tudod… Elég kockázatos, de ha tényleg ez az egyetlen mód, márpedig ez az egyetlen mód, csináljuk.-nyugodott bele Fred.
Egyre közelebb kerültek a várva várt éjszakához. Aznap este telihold volt, nem kellett világítaniuk. Halkan kaptattak fel az emelkedőn, nehogy valaki meglássa őket. Amikor odaértek, még nem volt ott senki. Bebújtak egy szikla mögé és vártak. Nem sokkal később megérkezett Mr Green az embereivel. Egy kicsit még szaglásztak a környéken, nem hallgatózik-e valaki, de a szikla mögötti búvóhely jónak bizonyult. Amikor Mr Greenék bementek az alagútba, a fiúk is utánuk lopakodtak. Peter elhelyezte a dinamitot egy kőnek támasztva. Úgy számolta, hogyha itt beolik, az egész alagút beomlik.
-Amint meggyújtom, futás van.-suttogta.-Elméletileg lesz időnk kiérni.-Nagy levegőt vett, majd meggyújtotta a gyufát, aztán a dinamitot. Teljes sebességgel elkezdtek futni kifelé. Peter sürgette Fredet, mert le volt maradva… De nem nézett a lába elé, és egy kiálló kőben elbotlott. Valami reccsent. Csakis a bokája lehetett. Nem tudott felállni. Fred megtorpant.
-Peter!
-Fuss!-kiáltott Frednek.-Már nem menthetsz meg! Ne próbáld, mert akkor mindketten itt halunk meg!-Az utolsó gondolata az volt, hogy dejó, legalább Fred elmenekült. Még látta, ahogy a fiú lefut a dombról. Fred biztonságos távban megállt, és fújt egyet. Látta a villanást, hallotta a robbanást… Legalább Mr Greenék is az alagútban voltak. De Peter is… Keserves sírásba kezdett. Elvesztette a legjobb barátját, a testvérét. Hogy fog ezután élni?
A robbanást a faluból is lehetett hallani. A mentőcsapat fél óra múlva megérkezett. Fred csak állt és sírt. A falu erős férfiai kihúzták Peti testét a romok alól. Teljesen szétzúzódott a szikláktól.
-Még lélegzik!-kiáltott fel valaki. Fred azonnal ott termett.
-Fred! Nyögte Peter! Sikerült!- és ezzel a mondattal kilehelte lelkét.
Fred és Peter apukája és még pár falusi elment a fogadóba átkutatni Mr Green csomagjait. Találtak pár levelet, iratot, egy-két (valószínűleg lopott) pénzkupacot. A leveleket olvasva a falusiak lesokkoltak. Igazuk volt a gyerekeknek.
Iskola: Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium
Osztály: 8.
Felkészítő tanár: Opauszki Norbert
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
