NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Leitner András: Bella és Anikó
Bella a tündérkislány nagyon szeretett volna unikornison utazni.
A szülei nem engedték, mert azt mondták, ez még túl veszélyes neki. Ezért búslakodott. Egyszer találkozott a sárkánykirállyal. Bella megmondta, hogy nem engedik őt unikornison utazni. A sárkánykirály azt mondta, hogy éjszaka lopóddzon ki az istállóhoz és az arany szalmakupachoz. Ott húzzon ki egy szálat belőle és érintse a szalmakupac felett lévő ezüst csillaghoz és varázspálca lesz belőle. Onnan már a többi az ő dolga lesz. Azután úgy eltűnt onnan, mintha ott se lett volna.
Bella úgy tett, ahogy a sárkánykirály mondta. Másnap reggelre már Bellának is saját varázspálcája volt. Amikor reggel a szülei felébredtek, már késő volt. A varázspálcát nem tudták elvenni tőle, mert addigra Bella már kiment az utcára. Az utcasarkon meglátott egy síró tündérgyereket. Megkérdezte tőle: „Miért sírsz?” Megszólalt Anikó, mert így hívták: „Azért sírok, mert elestem és eltörött a lábam.” Bellának ez semmiség volt. Fogta a varázspálcáját és egy szempillantás alatt meggyógyította Anikót. A tündérkislány nagyon boldog volt és megköszönte Bellának, amit vele tett. Bella azt mondta: „Ez semmiség, mert van varázspálcám.” „De hogy lehet?” – kérdezte Anikó. Bella azt felelte, hogy a sárkánykirály segítségével. Abban a pillanatban megjelent a sárkánykirály és így szólt hozzájuk: „Ez így igaz.” Miután ezeket a szavakat kimondta, el is tűnt.
Másnap reggel Anikó már várta Bellát. Bella azt mondta Anikónak, hogy neki is kellene varázspálca. El is határozták, hogy szereznek még egy varázspálcát. Bella elrepült, mert Tündérországban minden tündérnek van szárnya. Anikó utánarepült. Mindketten leszálltak az istállónál. Bella bement és pár perc múlva ki is jött a másik varázspálcával, amit odaadott Anikónak. A tündérkislány megköszönte, majd visszarepültek oda, ahonnan jöttek.
Bella és Anikó ezentúl nagyon jó barátok lettek. Többször is segítettek egymáson, de Tündérország lakóin is. Bellának sem kellett már az unikornis, így a szülei is megnyugodtak.
Egy alkalommal aztán Bella elbúcsúzott a szüleitől és Anikótól, mert el akart menni az Üveghegyhez. Egy csodatarisznyát is vitt magával. A csodatarisznyába beletette a legfontosabb holmijait: a varázspálcáját, a szárnyát és egy unikornisos lepedőt. Amikor odaért, látja, hogy egy vándor mászik a hegyen. Megkérdezte, mit csinál errefelé. A vándor felelt, hogy szerencsét próbálni indult, hogy egy gazdag királykisasszonyt kérhessen feleségül. Bella viszont ezt válaszolta: „Nem érdemes felmásznod, mert itt vagyok én, bár gazdag nem vagyok, de boldoggá tudnálak tenni.”
„De te tündér vagy, én pedig ember.” – felelte a vándor.
„Ezen könnyű változtatni. Szeretnél tündérré változni?” – kérdezte Bella.
„Igen!” – válaszolta a vándor.
Erre Bella elővette a varázspálcáját és tündérré változtatta az ifjút. Az ifjú nem bánta meg a döntését és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Iskola: Piarista Gimnázium, Általános iskola és Óvoda
Osztály: 3.
Felkészítő tanár: Smitoláné Végh Krisztina
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
