NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Töröcsik János Tamás: A két vándor és a csodatarisznya
Hol volt hol nem volt volt egyszer egy vándor.
Elindult egyedül az erdőben vándorolni. Már nagyon sok ideje ment, és még mindig csak egyedül ment és ment és ment. Egyszer aztán találkozott egy másik emberrel. Kérdi tőle:
-Hogy hívnak Téged?
-Engem Mátyásnak hívnak, Téged hogy hívnak?
-Engem Palinak.
-Leszünk kenyeres Pajtások?
-Hát persze!
Mentek mentek-mentek mendegéltek, egyszer csak elértek egy házhoz. Abban a házban nem tudták, hogy ki lakott, de annyi bizonyos, hogy valaki lakott, mert onnan annyira nagy zsivajgás, cuppogás hallatszott ki, hogy jaj! A fiúk bekopogtak. Egy vén asszony nyitott ajtót. A két fiú kezdte sejteni, valami boszorkánnyal lehet dolguk. De az öregasszony így fogadta őket:
-Gyertek szolgálni hozzám! Sokat ne várjatok attól, hogy nem lesz nehéz a munkátok, de megfizetek érte!
Bementek, kértek szállást, vacsorát. Dolgoztak egy esztendeig. Amikor véget ért az esztendő kérték a jussukat. Mondta nekik az öregasszony:
-Mást nem adhatok Fiaim, mint egy tarisznyát! Viszont ez a tarisznya nagyon értékes tarisznya. Vigyázzatok rá, mert, ha elvesztitek, éhen fogtok halni! Ebben a tarisznyában mindig lesz étel-ital, amit szeretnétek, csak rá kell ütni, és mondani azt, amit szeretnétek és meglesz. A legények megköszönték, elindultak tovább.
Ahogy mentek mendegéltek, erősen megéheztek. Leültek egy fa alá, az egyik ráütött a tarisznyára:
-Kérünk szépen ebédet, finomat, mint egy királynak valót!
Azon nyomban ott termett egy egész lakoma. Haj, volt abban minden. Nekiálltak, megették, majd tovább indultak. Beértek egy faluba. Na, gondolták, hogyan osszák meg a vagyonukat. Eladják. Biztosan nagyon sok pénzt kapunk érte. El is adták. Az ám, de nem adtak a tarisznyáért csak három garast. Még csak nem is használta, aki megvette, kidobta, mert ócskának látszott.
A legények meg tovább mentek és még máig is vándorolnának, ha nem találkoztak volna újra az öregasszonnyal. Elmondták neki, hogy jártak. Mondta erre: – mondtam fiaim, hogy ne adjátok el, mert biza éhen haltok! Na gyertek velem, mert különben megesznek titeket a vadállatok az éjszaka, mert azok bizony az én kezemen vannak!
Mit tehettek volna? Mentek. Szolgáltak egy esztendeig, és megint kérték a jussukat. De az öregasszony azt mondta: – Nem adhatok nektek mást, azt ajánlom maradjatok mindig itt, szolgáljatok nekem, és én mindig vendégül látlak titeket. Egy esztendőt szolgáltok, egyet pihentek. A Fiúknak jól esett ez a beszéd maradtak.
Így ment ez évről évre. Az ötödik esztendő végén azt mondja az egyik:
-Te nem kellene megszöknünk? Mert ahogy láttam készül valami ellenünk. Egy üstben nagyon keverget-kutyulgat valamit az Anyó. Bizony ez boszorkány lesz.
Abban maradtak, megszöknek, mert valami rossz készül ellenük. Így is lett. Tovább mentek, de megint egy nagy erdőben találták magukat. Még máig is bolyonganak benne, ha meg nem haltak. ( ….vagy egy másik mesében kiderül, hová jutottak, visszataláltak-e a szerencséjükhöz)
Iskola: Piarista Gimnázium, Általános iskola és Óvoda
Osztály: 3.
Felkészítő tanár: Smitoláné Végh Krisztina
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
