NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Fésü Ella: A Csúnya Csodatarisznya
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnya Tarisznya. Olyan csúf volt, hogy olyat a világ még nem látott. Irigységében mit gondolt, mint nem, arra az elhatározásra jutott, hogy ellopja mások szépségét.
Amit kigondolt meg is tette. Minden szépet belegyömöszölt feneketlen belsejébe. Már csak az unikornisok maradtak. Így hát elindult Unikornis Földre. Mindjárt oda is ért, és ha közben találkozott egy unikornissal elvette a szépségét. Miután ellopta az összes unikornis tündöklését elindult hazafelé. Nem tudhatta, de egy unikornis kimaradt, mert a Kornis Szupermarketben volt. Ahogy ment az egyszarvú hazafele, szembetalálkozott a többiekkel. Csodálkozott, hogy mennyire megváltoztak. –Nem ragyogtak már, szürkén lógatták orrukat. Mindjárt tudakolta tőlük, hogy mi történt.
– A Csúnya Tarisznya ellopta a szépségünket. – válaszoltak az unikornisok.
– Vissza kell szerezni! – kiáltotta a még ragyogó egyszarvú. De a szürkéknek már nem volt erejük követni.
Így hát egyedül vágott neki az útnak, hogy megkeresse a tarisznyát. Ment, mendegélt, míg egy kereszteződéshez ért. Ott találkozott egy sünnel, aki almát cipelt. Megkérdezte, hogy segíthet-e, mert látta, hogy a tüskés hátú nehezen boldogul csomagjával. A sün örömest vette a segítséget. Így aztán az unikornis, hipp-hopp, készen is lett. A tüskés cserébe elmondta, hogy merre ment a Csúnya Tarisznya és hálájaként búcsúzóul adott egy sípot. Azt mondta:
– Mi sünök is unikornisok vagyunk, csak több szarvval és kisebb testtel – kuncogott a tüskés – Ha segítség kell, fújj bele! – azzal eltűnt.
„Ez fura” – gondolta magában az unikornis, és elindult unikornis vágtában a jéghegy felé. Ám mikor elé ért, megtorpant. Hogy fog ő ezen átjutni? Aztán eszébe jutott mit adott a sün és megfújta a sípot. Azon nyomban ott volt egy seregnyi sün és pár tüskét kihúztak a bundájukból és az unikornis talpára erősítették. Most már gond nélkül fel tudott kapaszkodni az egyszarvú. Könnyedén haladt tovább, míg el nem ért a pókokkal teli erdőbe. Félve lépkedett egyre beljebb a sűrűbe, míg nem találkozott egy hatalmas pókkal. Felsikított és kihátrált az erdőből. Egész éjjel gyűjtötte a bátorságot, míg a hajnali Nap fénye beragyogta az erdőt. Láss csodát, a szarva is ragyogni kezdett. Így ment be a sűrű erdőbe, ahol a Nap fénye elijesztette a pókot. Három éjjel, három nap mendegélt tovább, míg egy sivataghoz ért. Már ott volt a közepén, de a vize fogyni kezdett. Hiába akarta annyira visszaszerezni a szépséget, de nem sikerült, kimerültségében leült és elaludt. Tán már egy-két órát is szundíthatott, mikor egy sivatagi sün odalépett. Látta, hogy az unikornis a végét járja. Kulacsából vizet csepegtetett az egyszarvú szájába. Riadtan tért magához a kimerült vándor.
– A nevem első sün Balázs főherceg a sünkirályság hercege vagyok. – mutatkozott be a megmentő és mancsot nyújtott neki.
-Uni vagyok, a legkisebb unikornis. Én a gonosz Tarisznyához igyekszem, mert elvitte a világ szépségeit.
– Tudom, – válaszolta a sünherceg. Előtted járt erre. Mutatom az utat, nehogy a sivatagban újra eltévedj.
Mentek mendegéltek, egyszer csak megállt a sün.
– Itt vagyunk-szólt – de én itt magadra hagylak, mert igencsak félek a Tarisznyától.
Elköszöntek egymástól, az unikornis vett egy nagy levegőt és elindult. Meg is látta a Csúnya Csodatarisznyát. Illendően köszöntötte:
– Jó napot magasságos Csodatarisznya! Kérlek, kérlek, hadd kapjuk vissza a szépségünket! – kérlelte az unikornis.
– Miért tenném? Engem mindenki csak elhajított, mert olyan csúnya vagyok. Most, hogy nálam van minden szépség, én vagyok a legkülönlegesebb.
– Most se vagy szép, mert az igazi szépség belülről fakad! Hiába gyűjtöd össze a feneketlen bendődbe, kívül sosem fogsz ragyogni.
A Tarisznya nem hitt az unikornisnak és elvette a fényesen ragyogó szarvát. Ám a hajnali Nap sugara még mindig ott lapult a szarvában. Ahogy a Tarisznya mélyére ért, mindennél fényesebben kezdett ragyogni. Olyan erővel, hogy szétszakította Csúnya Tarisznyát. Kirepült belőle az összes elnyelt szépség újra a világba. Végül csak egy pici tarisznyácska maradt belőle. Az unikornis a hátára dobta és elvitte magával, hogy megtanítsa neki, mi is az igazi szépség.
A Csodatarisznya azóta is Unikornis Földön él, sokat tanult a világról, s ma már senki nem nevezi csúnyának. Aki nem hiszi, járjon utána.
Iskola: Balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskola
Osztály: 5.
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
