NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Szalkovszki Mira: A vándor és a csodatarisznya
Egyszer volt, hol nem volt, egy vándor. Az a vándor egyszer csak útra kelt. Elindult, hegyeken-völgyeken keresztül. Mikor már a Hold elküldte a Napot, a csillagok fénye világította meg a földet, a vándor egy kunyhóhoz ért. Bement a kunyhóba, egy százéves anyót pillantott meg.
A vándor megszólította, az öreganyó megkérdezte, „Hogy hívják?”
A vándor így felelt: „Attila, az én becsületes nevem”.
Az öreg banya az felelte: „Attila mit keresel itt?”
Attila azt mondta: „Szállást keresnék estére”.
Azt mondta az öreg banya: „Maradhatsz estére reggelig, de akkor hajnalban etesd meg az állatokat”!
Attila beleegyezett. Aludt egy jót, és másnap reggel megetette az állatokat. Mikor útra akart kelni, az öreg anyó azt mondta: „Jó tettedért, jót várj!”, és adott neki egy fehér galambtollat.
A vándor ment tovább, amikor leült enni, mert persze az öregasszony nem engedte el egy kis útravaló nélkül. Egy erdőbe ült le enni. Amikor már épp indulni akart, jött egy farkas, aki már nagyon éhes volt. Meg akarta enni Attilát. Attila gyorsan felhasználta a galambtollat. Néhány perc múlva jött is egy galamb, elrepült vele a kék estébe. Olyan éjfél tájt a galamb ledobta egy nagy hegyen egy faház elé. Bement a faházba. Ott egy kétszáz éves öregapót látott. Attila megkérdezte, maradhat-e estére. Az öreg azt felelte: „Igen maradhatsz, de akkor fogj halat estére!” Attila beleegyezett, elment, fogott is tíz halat, de a tizenegyedik aranyhal volt. Az aranyhal megkérte Attilát, hogy dobja vissza. Attila visszadobta a vízbe. Az aranyhal elúszott.
Ment vissza Attila az öreghez, jót vacsoráztak, aztán meg bedobták a szundit. Másnap reggel az öregapó adott neki egy sípot. Attila el is indult, az ösvényen haladt, amikor előtte több millió hangya mászott át. Nem tudta, mit tegyen: átlépni nem tudta, átugrani nem tudta. Úgy döntött, felhasználja a sípot. Megfújta. Hallotta a paták dobogó hangját, a fújtatást: egy gyémántló volt az. Azt mondta a ló: „Gyere Attila, én át tudom ugrani a hangyákat, és elvihetlek egy ideig. Attila felpattant a lóra, és elvágtázott rajta.
Csak mentek, mentek és mentek, míg egy sűrű erdőbe értek. Az az erdő nem is volt annyira sűrű, volt egy kiirtott rész az erdő közepén. A kiirtott rész közepén egy kicsike kunyhót látott, már sötét volt az este. Be is kéreckedett, megkérdezte, kaphat-e itt szállást. Az anyó azt válaszolta: „Igen, egy feltétellel: te főzöd a vacsorát és a reggelit.” A vándor el is ment eleséget keresni. Talált egy követ, azon kívül semmit. Visszament az öreganyóhoz, mondta: „Találtam egy ízletes követ, főzzük meg!” Az öreg banya azt mondta: „Jólvan, mi kell bele?” Atti azt felelte: „Kell bele kolbász, répa, rizs, paprika, minden, ami van.” Az anyó hozta is a finom dolgokat a macskának, csak csorgott a nyála, nyávogott, dorombolt, dörgölőzött, hogy kapjon a levesből, de nem adtak neki. Megfőtt a vacsora, az öregnek nagyon ízlett a kőleves, azt mondta, ezt eszik reggelire is. Amire már Attila indulni akart, az asszony azt mondta: „Itt egy csodatarisznya, elcserélem a kőre.” Attila odaadta a követ a csodatarisznyával, és elindult haza.
Hosszú volt az út, de hazaért. Ott a csodatarisznyától kért pénzt, meggazdagodott belőle, megházasodott, építtetett egy palotát, családot alapított, és boldogan élt, míg meg nem halt.
Ha nem hiszed, járj utána!
Iskola: Görbeházi Széchenyi István Általános Iskola
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Popik-Kis Boglárka
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
