NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
István Zoárd Benett: A kerek erdő varázslója
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben az erdőben élt egy varázsló Hókusz a macskájával, Mariannával. Hókusz mindig szomorú volt, maga sem tudta, hogy mi baja. Macskája próbálta felvidítani, de most sem sikerült. Így ment ez napról-napra. Minden nap egyforma búskomorságban telt el. Kókusz ilyenkor mindig leült a foteljába és mézes teát szürcsölt. Marianna soha nem hagyta magára, ott ült vele az asztalon. Néha úgy elbóbiskolt, mintha álomhírnök szórta volna rá a búskomorság álmát. Hókusz ezután szokása szerint elindult az erdőbe, de még ott is morcos volt. Mikor egy béka felugrott a kalapjára, egyenesen mérges lett. Ahogy bandukolt kedvetlenül tovább, hirtelen felnézett és szeme megakadt egy táblán. Az volt rajta békából főnix. Már itt is egy béka, morgolódott. Haza vitte a kalapján lévőt, hiszen mégiscsak varázsló. otthon majd átváltoztatom gondolta. Haza érve neki állt elkészíteni a főzetet a varázsláshoz. Kevergette-kavargatta, de nagyon kedvetlenül. Úgy gondolta, ha a varázspálca nem volt elég, csak egy csirkét tudott főnix helyett varázsolni, akkor a könyvből olvasott főzet segíteni fog. Ki is próbálta, de nem működött. Nem látta be, hogy nem ért a varázsigékhez. Nagyon elkeseredett, hiszen már a nagyapja is varázsló volt, a rengeteg könyvet tőle örökölte. Bánatában otthonról is elment. Igen ám, de az eső megindult. Bőrig ázom, ha nem süt ki a nap. Majd én elállítom az esőt, azért vagyok a nagy Hókusz! Varázspálcájával hadonászva, valamit mormolt magában, de ez a varázslat sem sikerült, hiszen az eső még jobban megindult. Csurom vizesen ment haza, ahol Marianna hűséges cicája úgy tett mintha aludna, hiszen gondolta, hogy sem sikerült semmilyen varázslat. Marianna bölcs volt és tudta, hogy nem szereti gazdája csinálni a varázslást. Csak azért hívja magát varázslónak, mert rámaradt a sok könyv, varázsige, varázspálca. Sajnos ezeket használni nem tudja. Feladni a varázsló még sem akarta, a varázsigéket csak úgy mormolta. Segítség képen már gyertyát is gyújtott, de az csak arra volt jó, hogy világított. Szerinte a kalap lehet az oka, gyorsan le is tette az asztalra. Szegény Hókusz ettől nem lett jobb kedve csak rájött, hogy eljött az este. Korgó gyomorral átment a konyhába, Mariannát is ott találta. Szegény cica már nagyon éhes, várta, hogy végre vacsora lesz. Mit nekem egy vacsora- mondta Hókusz, hisz egy mágusnak ez nem nagy kunszt. Varázspálca lendült a lábas felett, de nem lett tele csak kiégett, a vacsorából semmi nem lett. Másnap Hókusz arra gondolt, hogy még több könyvet átlapoz. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ő sokkal erősebb lenne. Talán ez is segítene. Aztán a gondolatot tett követte. Igen ám, de minden keveredett, így erős karja nem neki, hanem a tükörnek lett. Úgy gondolta ad még esélyt magának, hiszen kötelessége a varázslat. Bájitaltól, főzettől volt tele a ház, elkeseredve próbálkozott tovább. Újra este lett gyertyák sokasága égett, de a varázslat még mindig késett. Hókusz napról-napra szótlanabb lett. Csak töprengett, gondolkodott, hogy mi lehet az oka, hogy ő varázsolni nem tud? Addig-addig töprengett, míg végül rádöbbent, hogy megsérült a varázskalap. A balszerencse okozója csak ez lehet! Gyorsan a varázspálcához nyúlt és egy gyors mozdulattal már suhintott. Tudjátok mi történt? Nagyon nagy baj, mert a varázskalapból így lett virágos női kalap. Teltek múltak a napok Hókusz azon gondolkodott, miért van magába, hiszen egy kis varázsital és lesz párja. Üvegeket előszedte, gyógynövénnyel megkeverte. Öntött bele ezt is, azt is, de mivel nem értette mitől lenne a szerelem cseppje, így ez sem működött. Bánatába újra az erdőbe ment. Azon gondolkodott, hogy miért csinálja? Hiszen nem ért hozzá, sosem sikerül és örömét nem is leli benne. Kerekerdő fái mind azt kérdezték:- miért-miért, ha nem is akarod? Add fel, add fel! Már majdnem fel is adta, mikor másnap vendége érkezett. Kerekerdő közelében lakott Nándor az erős, bátor vitéz. Itt még nem járt, de a szóbeszédből megtudta, hogy az erdő közepében lakik Hőkusz a varázsló. Megkereste, mert segítséget kért tőle. Hókusz persze megörült, hogy van aki az ő segítségét kéri. Nándor az erős, bátor vitéz elmesélte, hogy ő bizony a csodafejű sárkánnyal akar megbirkózni és ehhez egy jó kardra van szüksége. Megkérte Hókuszt, hogy varázsoljon neki olyan kardot, amivel legyőzi a sárkányt. Hókusz nem tudta mi tévő legyen, de muszáj volt, hogy megpróbálja. A legnagyobb kudarc most érte, hiszen kard helyett egy sárgarépát varázsolt. A baj csak most kezdődött, hiszen a sárkány Nándor nyomában volt. Nagy szükség lett volna a kardra. Mind a ketten futásnak eredtek. Úgy megijedtek, hogy még a sárgarépát sem volt idejük a sárkányhoz dobni. Futottak, futottak, míg csak a lábuk bírta, hogy megmenekülhessenek. A sárkány megunta a futást és elrepült. Ekkor aztán Nándor nekiállt Hókusznak, hogy miért mondja azt, hogy varázsló, ha még egy kardot sem tudott varázsolni. Tönkre tette az ő hírnevét is. Az ő álma az volt, hogy legyőzi a csodafejű sárkányt. Hókuszt bántotta a lelkiismeret, hogy nem mondta meg, hogy ő igazából nem is tud varázsolni. Mivel eddig bármit próbált semmi nem sikerült, így elhatározta, hogy világgá megy. Bánata nagyon nagy volt, úgy gondolta nem jó semmire, neki semmi nem sikerül. ahogy búslakodik, bolyong, az erdőben egyszer csak gyorsan előugrik Ficsor a kobold. Ismerte már, mindig csak bánatosnak látta a varázslót. Hókusz, kiált neki. Szeretsz te varázsolni? Nem szeretek és nem is tudok. Akkor miért csinálod? Hát rám maradt. Mi lenne, ha azt csinálnád, amit szeretnél? Amit a szíved diktál. Hókusz lelkét megérintették a szavak. Haza ment és rájött, hogy ő festeni, rajzolni mindig is szeretett volna, csak egy varázsló úgy gondolta nem teheti. Jókedvűen lecserélte főzetes üvegeit festékekre. Gyorsan munkához is látott. Marianna is vidáman dorombolt mellette. Hókusz rájött, hogy lehet boldog, vidám élete, ha azt csinálja, amit szeret. Varázs kalapját soha többé nem hordta, de viszont megfaragta a varázsló Hókuszt, hogy soha többé ne felejtse el, mindig van kiút, csak meg kell találni a helyes utat. Természetesen lerajzolta, megfaragta Mariannát, Ficsurt, akik segítették, hogy a boldogság útját járja. Minden nap vidáman serénykedett. A varázslóházból egy vidám műhely lett. Nem győzte a megrendeléseket Hókusz teljesíteni, de saját örömére, szívesen faragott, rajzolt. Jókedve és boldogsága az egész kerek erdőt átjárta. Ficsor és Marianna sokat elmondták- minden ember tehetséges, csak meg kell találni miben!
Iskola: Porcsalmai Kiss Áron Általános Iskola
Osztály: 6.
Felkészítő tanár: Belényesi Pálma
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
