NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Hartman Áron: A csodafejű sárkány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép nagy tojás. Ez a tojás az erdőben pihent csendesen, de egyszer csak kettő láb pattan ki belőle, majd egy-kettő-három fej. Erre már felfigyelt egy sas a magasból, szélsebesen repült a tojás felé, de akkor már a tojás kikelt, és az egyik fejével olyan mennyiségű tüzet okádott ki, hogy szegény sasnak leégett a fél tollazata. A kis sárkány nevetve mondta:
-Hehe, elégtél mint egy pirítós, hehehe!
Majd megszomjazott, és a vízre kezdett el gondolni. Erre a második feje hirtelen vizet okádott. A sárkány megkérdezte magától:
-Vajon a harmadik fejem mit tud?
Órákon keresztül azon gondolkodott, hogy vajon mire képes a harmadik feje. Később elhalasztotta a témát és elment élelmet keresni. Mikor keresgélt, megbotlott egy faágban és hirtelen beleesett egy csipkebogyó bokorba. Szegényt nagyon megszúrta a bokor.
-Jajj! Áúú! -jajgatott.
Majd mikor kivánszorgott a bokorból meglátta, hogy a bokor tele van kis piros bogyókkal. Megkóstolt egyet és nagyon ízlett neki.
-Nyami, de finom! -mondta a sárkány elégedetten.
Legnagyobb döbbenetére valaki hozzászólt a kis sárkányhoz:
-Az csipkebogyó. -mondta a hang.
– Hű, ezt meg ki mondta!? -kérdezte rémülten.
-Én, Müni a Süni. -válaszolta egy kis sündisznó, miközben kimászott a bokorból, majd barátságosan folytatta -Gyere! Én megmutathatom neked, hogy hol van még csipkebogyó.
– Oké, megyek! – mondta boldogan a kis sárkány.
Elindultak, útközben beszélgettek. Ahogy sétáltak egy vadász közelébe értek. Szerencsére ezt Müni hamar észrevette.
– Bújj el gyorsan! – mondta sietve.
– Mi? Miért? – kérdezte a sárkány.
– Mert ott egy vadász!
– Az mi?
– Az ég szerelmére, bújj már el! -kérlelte Müni.
A sárkány felment egy fa tetejére, a süninek pedig elég volt a levelek közé elrejtőzni. A vadász sétálgatott, majd pont az alá a fa alá tévedt be, aminek a tetején rejtőzött a kis sárkány. Sajnos a sárkány elég nehéz volt, ezért eltörött a faág alatta és leesett a fáról, egyenesen a vadászra.
-Te vagy a vadász? – kérdezte ijedten a sárkány.
-Igen. – mondta félelemtől remegve a másik.
A sárkány annyira félt az ismeretlen a vadásztól, hogy leokádta tűzzel, majd vízzel is.
-Jaj! – kiáltott fel a vadász, majd elszaladt a faluba.
Müni csodálkozva nézte a jelenetet.
-Nem mondtad, hogy te ilyet is tudsz!
-Mert eddig nem kérdezted. Na menjünk tovább.
Egy fél óráig sétáltak, majd odaértek a nagy csipkebogyóbokorhoz. Mikor meglátták rajta a sok finomságot, mindkettőjüknek tátva maradt a szája és gyorsan elkezdtek lakomázni. Miután jóllaktak tovább ismerkedtek.
-Még nem is árultad el a neved. -jegyezte meg a süni.
-Ó, a nevem nem tudom. Szerintem nekem nincs is nevem. -mondta szomorúan.
-Akkor legyen a neved Tüni! -mondta a kis süni.
-Tüni? Oké! Most már Tüni vagyok! -kiáltotta boldogan a kis sárkány.
Hirtelen eleredt az eső, és közben be is esteledett. Megláttak a távolban egy barlangot, majd arra vették az irányt. Miközben siettek a barlang irányába Tüni hátranézett, és a fák mögött meglátott egy alakot, aki a kezében tart valamit, ezután pedig egy kis durranást hallott és elaludt.
Müni ijedten odaszaladt barátjához, és segíteni szeretett volna, de az ember felvette a kis sünit, majd belerakta a zsebébe és elvitte őket egy hivatásos vadászhoz. Amikor Tüni felébredt, a vadász állt előtte majd így szólt:
-Úgy látom újra találkozunk. Te fenevad.
Majd a vadász megfogta Tünit, és megrángatta. De a sárkány annyira megijedt, hogy reflexből vizet okádott a vadászra.
-Á! Te bolond! -kiáltotta dühösen a vadász és bedobta egy ketrecbe.
Amíg a szegény sárkány a ketrecben csücsült, Müni ugyan így tett az ember zsebében. De mikor az ember nem figyelt, Müni kiugrott a zsebéből és elindult barátja keresésére. Szegény, mivel nem tudta, hogy hol keresse a barátját, visszament a barlanghoz nyomokat kutatni. Hosszadalmas keresés után csipkebogyót talált a földön, amit Tüni ejtett ki a zsebéből. Ennek a kis sün annyira megörült, hogy örömében felkiáltott:
-Juhú! Ezaz! Végre egy nyom!
Nem is kellett neki több, szélsebesen követni kezdte a nyomokat. A nyomok egy faluba vezettek, azon belül egy nagy házhoz. A ház ajtaja előtt véget értek a nyomok. Próbálta kinyitni, de nem érte fel a kilincset, aztán próbált felmászni az ablakhoz, de az sem sikerült neki. Végül meglátta, hogy az ajtón lent van egy kutyaajtó. Ennek nagyon megörült, de mikor bemászott rajta, egy franciabulldog fogadta, aki így szólt:
-Vau! Vau! Te mit keresel itt!? -kérdezte mérgesen a kutya.
-Őőő, hát én… már itt sem vagyok. -suttogta rémülten a kis süni, majd szélsebesen elszaladt.
Nem volt szerencséje, mert a kutya üldözőbe vette szegényt. Amíg ők kergetőztek, addig Tüni próbálta szétfeszíteni a rácsot, ám sajnos nem járt sikerrel. A vadász ezt meghallotta és Tüni ketrece felé vette az irányt. Amikor odaért, a kis sárkány úgy tett, mintha nem történt volna semmi sem, de a vadász csak azért is megkérdezte tőle:
-Történt valami?
-Nem. -válaszolta a kis sárkány.
-Rendben, csak szólni akartam, hogy holnap délután lefejezünk, felbéreltem rá valakit. -mondta a vadász.
-Nem, nem fog ez megtörténni! -kiáltotta, majd dühében leokádta a rácsot.
A vas a nagy hőtől megolvadt, majd Tüni kiszabadult a fogságból, és már égtek a szemei a haragtól.
-Jaj! Segítség! -kiáltotta a vadász.
Azzal a vadász elfutott, de a bejárati ajtónál tüskébe lépett és ez feltartotta őt. Tüni is észrevette a tüskét és tudta, ha van tüske, van Müni is. Amikor Tüni nem figyelt, a vadász elvette a puskáját, célba vette a kis sárkányt és meghúzta a ravaszt. Azzal a mozdulattal Tüni összeesett egy vérző folttal a hasán. Müni éppen akkor ért be az ajtón, amikor Tüni a földre zuhant. Meglátta barátját és kétségbeesetten sírva fakadt. A vadász büszkén kihúzta magát és elkezdett nevetni.
-Hahaha, végre kidőltél! Most pedig elviszlek, hogy holnap le legyél fejezve.
Aztán a hátára kapta, de előtte a biztonság kedvéért összekötözte a két lábát és a három fejét. Müni amilyen gyorsan csak tudott, próbált utána futni, de mivel kicsi volt, nem sikerült neki. Elhatározta, hogy mivel úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, inkább szélsebesen segítségért indult. Először Minihez a kis hörcsöghöz ment, aki a nagy tölgy alatt lakott egy üregben. Müni hangosan kiabált neki.
-Mini! Gyere! Segíts!
-Mi? Miben? -kérdezte a hörcsög.
-Elkapták Tünit!
-Az meg ki a búbánat?
A barátom! Gyere és segíts! Siess!
-Jó, jó! Sietek. –azzal megindult Tüni nyomába. -Amúgy hová megyünk? -érdeklődött Mini.
-A házhoz, ahonnan elvitték! Hátha találunk ott valamilyen nyomot.
Mikor odaértek a ház utcájába, szembe jött velük a vadász kutyája.
-Vau! Úgy látom magaddal hoztad a barátodat is. -mondta a kutya.
-Futás! –kiáltotta félelemtől remegő hangon Mini.
Ám Müni nem mozdult. Farkasszemet nézett a kutyával.
-Müni siess! Ugye nem akarsz kutya vacsora lenni?
A süni még mindig mozdulatlanul állt. Közben kereste a megoldást, amivel lerázhatják a kutyát.
-Hé, te kutya, ingyen húst osztogatnak a boltba! -mondta kisvártatva Müni, azt remélve, hogy majd erre elmegy a eb.
-Ilyen óvodás dolgoknak nem dőlök be! Amúgyis, miért osztogatnának ingyen húst? -válaszolt nyáladzó szájjal a kutya.
-Hát azért, mert én azt mondtam.
Azzal megfogta Mini kezét, és amilyen gyorsan csak tudtak, elszaladtak. A franciabulldog meg futott utánuk.
-Hová menjünk? -kérdezte Müni.
-Ismerek egy jó rejtekhelyet, csak egy kicsit messze van! -vágta rá Mini.
Amikor már félúton jártak a csaholó méregzsákkal a nyomukban, Müni megpillantotta a vadászt, meg Tünit.
-Tüni! –kiáltott fel Müni.
-Müni? Te vagy az? Segíts, kérlek! – szólt vánszorogva a kis sárkány.
-Őt nem viszed innen sehova! -ordította a vadász, majd elfutott Tünivel a hátán.
Müni próbált utána szaladni, de az eb elkapta mikor elindult volna.
-Mini, te menj Tüni után. Majd lerázom magamról, fuss!
Mini még nem ismerte Tünit, de tudta, hogy utána kell mennie, ezért futott, ahogy a lába bírta. Futott, futott és mikor már mögöttük volt, gyorsan felmászott egy fára és onnan követte őket. Miközben ágról- ágra ugrált, hallotta, hogy mit beszélget a vadász és Tüni.
-Elviszlek egy olyan helyre, ahol be leszel börtönözve holnapig. -mondta lihegve a vadász.
-Nem, nem, nem! -kiáltott Tüni.
-Nincs esélyed ellenem, hiszen le vagy gyengülve. Nézz csak a hasadra, amúgy is mindjárt elvérzel. Hahaha!
Mini ámulva hallgatta, hogy mit beszélnek és próbálta minden szavukat megjegyezni. Eközben Müni még mindig a kutya elől próbált elmenekülni, de az eb kitartóan futott utána. Egyszer csak észrevett egy halom levelet a földön. Gyorsan odaszaladt és bemászott a közepébe, ott meg összegömbölyödött. A bulldog egyből, gondolkodás nélkül beleugrott a levélkupacba, de szegényt nagyon megszúrták Müni tüskéi.
-Jajj, aúú! -kiáltotta fájdalmasan, majd szélsebesen elszaladt.
Amikor már úgy érezte Müni, hogy tiszta a levegő, kijött a kupacból és elindult ő is abba az irányba, amerre a vadász ment a barátjával. Sajnos ő szinte már 1 kilométerre lehetett Minitől, aki eközben már szinte csak sétálva követte őket, mert nagyon elfáradt.
-Hát ez fárasztóbb, mint hittem! -sóhajtotta a kis hörcsög.
Szegény már nem bírta tovább, leesett a fáról és egyenesen Tüni hátán landolt. Tüni ezt nem érezte, mert éppen erőlködött, hogy vizet okádjon, de nem tudta, mert a vérveszteségtől már alig maradt ereje. Mini felmászott a vállára, és így szólt:
-Hali Tüni!
-Á! -kiáltott fel Müni, majd ijedtében hirtelen nyakba okádta a vadászt egy nagy adag hideg vízzel.
-Á! Te sárkány! -kiáltotta a vadász.
Azzal a sárkányt ellökte, de közben beleesett egy folyóba. Mini eközben a vadászba volt kapaszkodva és bosszúból beleharapott a fülébe:
-Jaj! A fülem! -kiáltott fel fájdalmában a vadász.
Hirtelen levette a válláról Minit és Tüni után dobta a folyóba. Ezután elkezdett a sárkány után menni. Tünit vitte a folyó egyenesen egy hódgát felé. Mini sem volt jobb helyzetben, mert őt meg egy éhes harcsa követte.
-Segítség! Segítség! -kiáltozta Mini.
Még szinte ki sem mondta, hirtelen ott termett a folyóparton Müni és bedobott neki egy nagy levelet.
-Kapaszkodj bele a levélbe Mini! -kérlelte a süni. -Megyek, segítek Tüninek is, te tarts ki!
Tüni, amikor már csak méterekre volt a hódgáttól, gyorsan elkezdett úszni a part irányába. Müni is beugrott a vízbe, hogy segítsen sérült barátjának. Miközben úszott a vízben, minden egyes hegyes fát odébb lökött a helyéről. Tüni így sikeresen megmenekült, de a hódgát összedőlt. Tüni nagyon hálás volt Müninek a sok segítségért. Azonban hirtelen meglátták a vadászt. Futottak, de sajnos hiába menekültek, az ember ravasz volt és altató lövedékkel eltalálta a kis sárkányt. Épp akkor, amikor már jöttek érte, hogy elvigyék lefejezni, majd a három fejet eladni. Berakták Tünit egy autóba, majd szélsebesen elhajtottak. A barátai rohantak utána, hogy megmentsék. Egy idő után szétváltak, Müni a fák mellett követte őket, Mini pedig a fákon. Sajnos a kocsi gyorsabb volt, ezért egy idő után már Müni nem tudta, hogy merre menjen. Mini követte a fákon keresztül, egészen egy kis faluig. Az autó egy magas fekete házhoz kanyarodott be. Mini már majdnem utolérte őket, amikor a bulldog ugrott elé.
-Ha sünt nem is, de legalább hörcsögöt ehetek!
Azzal Mini megfutamodott, a bulldog meg utána. Ekkor ért a házhoz Müni is, akivel pont elkerülték egymást. A süni leült a ház elé és azon gondolkodott, hogy hol lehet Tüni. Ám ekkor hirtelen meghallotta a vadász hangját. Ebből már tudta, hogy itt van Tüni is. Megpróbált bejutni, de minden zárva volt. Kisvártatva meglátott egy futárt, aki éppen késeket és egy pizzát hozott. Gyorsan elbújt a pizzásdobozba, hogy ne vegyék észre. A futár bekopogott.
-Jó napot kívánok, meghoztam a késeket meg a pizzát.
-Köszönöm, és most pedig tűnj el! -ordított rá a vadász.
Bevitte a pizzát a szobába. Amikor kinyitotta a dobozt, nem látott mást benne, csak egy felpuffadt sünit.
-Mit képzelsz magadról, hogy megeszed a pizzámat!
Müni, amint meghallotta, gyorsan kiugrott a dobozból és elfutott. A vadásznak több sem kellett, nyomban szaladt is utána. Müni az egyik szobában megtalálta Tünit, akinek a székhez volt kötözve a keze.
-Müni! Segíts! -könyörgött a kis sárkány.
A süni gyorsan odaszaladt és kikötözte a kezét, ám a vadász ekkor megragadta és földhöz vágta. De abban a pillanatban felállt a kiszabadított Tüni. Látta mit művelt az ember a barátjával, ezért megfogta és elhajította a szoba másik felére. A kis barátok ekkor elfutottak, ki a házból. Mire kiértek, a ház előtt már ott voltak azok, akik jöttek lefejezni Tünit.
Tüni hirtelen a harmadik fejével elkezdett csipkebogyót okádni, amire Müni meg az emberek felkapták a fejüket. Mire észbe kaptak, Tüni már Münivel a hátán repült az égen.
-Tüni! Ezt meg hogy csináltad? Megtanítasz rá?
-Nem tudom, hogy hogyan csináltam. De nézd!
És abban a pillanatban elkezdett csipkebogyót okádni.
-Na ezt most tudtam uralni. -mondta büszkén a sárkány.
-Ezeket te meg hogy csinálod? -ámult el a sün.
-Egy bűvész nem fedi fel a titkait. -mosolygott Tüni.
-Oké, oké, de akkor elmegyünk arra helyre, ahol az a sok csipkebogyó van?
-Persze, mond, hogy merre repüljek.
-Itt balra, aztán jobbra, egyenesen, ott megint jobbra, és aztán szállj le. -adta ki Müni az utasítást.
Mikor földet értek, ott találták Minit, aki akkorra már hét pofára ette a csipkebogyót. És ekkor Müninek eszébe jutott valami és Tünihez fordult.
-Azon tanakodtam, hogy te tulajdonképpen egy hős vagy. Tudsz repülni, tüzet, vizet, csipkebogyót, és még ki tudja mit okádni. Ja meg persze erős is vagy.
-Müni, nem attól lesz valaki hős, hogy mindezt meg tudja tenni, hanem attól, ha az kedves, megértő, segítőkész.
-De Tüni, benned ez mind megvan és általában a legtöbbet a fejeddel segítesz. Te egy…
-Te egy mi? -kérdezte sürgetve Tüni.
-Te egy csodafejű sárkány vagy, Tüni. -mondta büszkén a kis süni.
-Tényleg?
-Hát persze Tüni. -nevetett Müni. -Na gyere, menjünk. Együnk mi is egy kis csipkebogyót mielőtt Mini mindet belakmározza.
Itt a vége.
Iskola: Egri Lenkey János Általános Iskola
Osztály: 4.
Felkészítő tanár: Berkes Helga
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
