NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Bata Franciska: Én és drága barátom meséje
Történt egyszer nem is olyan régen… vagy mégis olyan régen? Vagy mégse? Nem tudom! Na mindegy. Hol is tartottam? Ja már tudom! Ott, hogy történt egyszer… egyezzünk meg abban, hogy valamikor, hogy egy Gofri Evő Vicces Manó elhatározta, hogy elmegy a városba és megviccel egy állatot, egy növényt valamint egy tárgyat. De mire ezt az ötletet részletesen kidolgozta, hogy mikor hova megy és kihez addigra 18:00 lett. Már egészen elfáradt a mai nap történt eseményeken, tényleg erről még nem is beszéltem tehát ma Gofri Evő Manó barátunkat felkérték egy pláza nyitóbulijára, hogy a piros szalagot ő vágja el. Természetesen elfogadta a meghívást. Felöltözött egy blúzba és egy nadrágba valamint majdnem elfelejtettem nyakkendőt is vett fel. Belőtte a haját egy kis vax és hajzselé segítségével. Felvett egy Air Jordan 1 mid SE-t és elindult a szalagavatóra. minden úgy történt ahogy elképzelte. És nem fogjátok elhinni maga Dua Lipa volt a meglepetés és sztárvendég elénekelte a nem túl új slágerétamit mindenki ismert és szeretett ez a zene nem más volt mint az IDGAF. Miután lement a koncert, Gofri Evő barátunk felvette a nyúlcipőjét. Miután hazaért, hajat mosott, evett és most itt járunk. Tehát most elmegy a Vicces Manó barátunk pihenni, hogy holnap újult erővel vághasson neki a viccelésnek… Reggel lett
7:00-kor már elvégezte reggeli rutinját és útnak indult. Először a Városi Állat- és Növénykert felé vette az irányt.
-Irány a „Zsiráf Paradicsom”-kiáltotta boldogan. Na, menjünk!-mondta és elindult a zsiráfhoz. -Hé te zsiráf, 5+5? Nem látom a köldököd! Hehehe!-nevetett egy nagyot a zsiráf is és ő is.
-Jaj, nagyon vicces vagy! Mivel ilyen jól megnevettettél, adok neked egy jegyet! Tessék!-ez állt a jegyen:
Kedves …
EZZEL A JEGGYEL BÁRMIKOR BEJÖHETSZ AZ ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT TERÜLETÉRE ÉS MEGIHATSZ EGY ÜDÍTŐT VAGY EGY JÉGKÁSÁSÁT VALAMINT MEGEHETSZ EGY CHIPSET VAGY HAMBURGERT VAGY BÁRMILYEN ÉTELT!
BEVÁLTHATÓ: 2024. DECEMBER 31.
ÜDVÖZLETTEL: A VÁNK (A VÁROSI ÁLLAT- ÉSNÖVÉNYKERT)
TOVÁBBI SZÉP NAPOT KÍVÁNUNK ÖNNEK!
-Oh, ez igazán jó kis jegy! Köszönöm zsiráf, de most indulnom kell, mert még meg kell viccelnem egy növényt és egy tárgyat! Szia! További szép napot Zsiráf!
-Ne, ne menj el! Maradj még! Mondj még nekem vicceket már régen nevettem ilyen jót!
-Nem megyek még el! Még megyek a cserjéhez becsületesen nevén Japán fűzhöz, hogy őt is megvicceljem, mert ahogy hallottam őrá is ráfér…
-Rendben, az jó, ha még nem mész el! És igen a J. fűzre is ráfér, hogy megvicceld! Na, menj, mert még elalszik a kis lusta! Na, siess egy-kettő, egy-kettő!
-Rendben megyek már!-nevetett a barátunk és elindult a cserjéhez.
Odaért a cserjéhez…
-Szervusz cserje, mondom a viccet:
Gábor hazaér az iskolából és kérdi a mamája:
-Hogy telt az első napod?
-Első napom?-tátja el a száját Gábor.
-Úgy érted holnap is be kell mennem?-Hehehe nevetett a Manó miközben elmondta a viccet.
-HAHAHAHHAHHAHAH!-nevetett hangosan a cserje.
-Úgy látom, sikerült téged megnevettetnem-mondta boldogan a kis Gofri Evő.
-Igen ez így van! De mivel ilyen jól megnevettettél kapsz tőlem egy kis ágacskát! Ezt az ágacskát, ha otthon elülteted ,pár éven belül olyan szép nagy Japán Fűz lesz belőled, mint, én vagyok, mert szép vagyok, ugye?
-Igen, persze nagyon szép vagy nem is láttam még olyan szép cserjét, sőt növényt amilyen te vagy! Álmodni se tudnék szebbet!
-Jól van na! Szólj, ha befejezted a nyáladzást, mert akkor aludnék!
-Befejeztem!-mondta Vicces manó.
-Na kopj le! Ha nem látod, aludnék!
-Jól van na már itt se vagyok!
Egyik pillanatban még ott volt, másik pillanatban már elhúzta a csíkot, el se köszönt se ő se a Japán fűz. Barátunk elment a horgolótűmhöz. (Igen persze majd jön az, hogy a tárgyaknak nincsenek érzéseik de barátocskám halkan megjegyzem, hogy
- A növényeknek sincsenek érzéseik
- ha most ezt olvasod ez egy mese és a mesékben bármi megtörténhet.Szólj ha nem így van!)
Megáll a horgolótű tartóm felett:
-Na vajon melyikőtöket kéne megviccelnem?
A négyeset? Az öt és feleset? Vagy a kettő és feleset? Nem tudom!
GONDOLKOZIK…….., GONDOLKOZIK………….
Majd rájön, hogy egyszerre megvicceli az összeset.
GONDOLKOZIK………, GONDOLKOZIK………
Mire kitalál egy jó viccet.
-Sziasztok horgolótűk! Mondok nektek egy viccet:
Melyik fának nincsennek levelei?
Hát a családfának!-most is nagyot nevetett a kis manó barátunk. De a horgolótűim még nem is mosolyogtak. Gofri Evő kicsit rosszul érezte magát. Ekkor úgy éreztem, hogy közbe kell lépnem. Ki kellett lépnem a mesélő szerepből:
-Na horgolótűim! Ti faképűek! Tudjátok mi az a vicc?-kiáltottam fel boldogan és büszkén. Erre nagyképűen visszavágtak:
-Már megbocsáts Kedves Franci de ezt a viccet már rengetegszer hallottuk. Én meglepődtem és visszaválaszoltam, hogy legalább ha neked nem vicces, akkor mosolyogj vagy tettesd, hogy vicces, mert ez másnak rosszul esik. Amit mondtam nem gondoltam és kicsit ciki bevallani, de később megbántam. De légyszi, ne nevess ki (még)! És nem fogod elhinni, de megint beszóltak nekem, még pedig a következőt:
– Na jó gyertek srácok, hagyjuk itt ezt a hálátlan gyereket! Úgy is csak kihasznál minket (de bár ezt nem is nekem mondta)! De még most se nevethetsz! Gondoltam megmutatom nekik, hogy egy Bata Franciskával nem szerencsés ujjat húzni vagyis megmutatom nekik, hogy engem milyen fából faragtak. Vagyis, hogy csak mondtam volna, de valamiért elkezdtem dadogni! Jól van na! Most már nevethetsz! Hogyan lehetek ilyen balek? Na mindegy, de amúgy nem is én vagyok a főszereplő! Manónak végig kb. 250 lehetett a pulzusa (és nem túlzok). De végül elmentek. Be kell, hogy valljam az elején végre kicsit jól éreztem magam, mert egyszer az életben jól jöttem ki egy balhéból. Vagyis csak azt hittem (a mai napig).
SAJNÁLTAM!!!!!!!!!!!!! DE MOST TÉNYLEG!!!!
Nem viccelek, mert nem én szoktam, hanem az a kis lény, aki a vita közben a hátam mögött állt. Magyarul a barátunk. DE túlléptem rajta nem érdekelt. Egy ideig…………….
De este lett. Anya hívott az ágyba. De bűntudatom volt. Nem tudtam aludni, ekkor Anya belépett a szobámba és csak annyit mondott mosolyogva, hogy az álom hírnök kihirdette, hogy nyugodtan aludjak, mert akármi is a bajom, nem lesznek rémálmaim. Volt itt pár furcsa dolog pl.:
- Nem is mutattam ki, hogy valami bajomvan vagyis legalább én nem vettem észre.
- Tényleg nem voltak rémálmaim!!!
Ebben valami trükk lehet, (mondjuk sokat ötleteltem rajta és mondjuk mi van ha ez valami boszorkány hatalom ami anyának van vagy lett varázsereje? Ki tudja? azért elhatároztam, hogy megfigyelem anyát és árnyékként követem. De ekkor valami eszembe jutott; az, hogy túl feltűnő csak nekem megfigyelni, ezért áthívtam magamhoz Borkát, Sanyit, Orsit, Zarát, Blankát valamint Balázst és Palit (az ikertesókat). Minden nap más figyelte meg anyát:
Hétfőn: Borka
Kedden: Én
Szerdán: Zara
Csütörtökön: Balázs
Pénteken: Blanka
Szombaton: Orsi
Vasárnap: Pali
Telt az idő……de senki nem vett észre semmit.
De harmadik keddemen anyán valami furcsát vettem észre.
Anya valami zöld cuccot tett a levesbe, közelebb akartam menni de, (de bocsánatot kell kérnem mert nem említettem, hogy van egy kutyusom egy pomerániai törpe spicc Bonbika, becsületes nevén Bonbon de nektek csak Bonbika. Tehát Bocsi!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Bonbika ott ólálkodik mindigamikor anya süt vagy főz. Tehát most is. Szépen halkan csendben közeledtem, amikor Bonbika elkezdett rám ugrálni és ugatni, természetesen anya erre felfigyelt és én lebuktam. Szóltam a srácoknak, hogy ez a terv befuccsolt. Mondtam nekik, hogy hagyjuk ezt az egészet abba. Ők beleegyeztek. DE EKKOR JUTOTT ESZEMBE, HOGYHOL VAN GOFRI EVŐ VICCES MANÓ BARÁTOM.
Nem tudtam………
Gondolkoztam…………….
Kimentem az udvarra………………….
Gofri Evő megharagudott rám és elment.
Először nagyon bántott a dolog de utána már nem. Ilyen az élet, nem áll meg mindig képzeld ezt magad elé. Én is azt tettem. Ahogy látod sikerült. Már semmi sem érdekelt csak a kütyük. Ekkor rádöbbentem, hogy mit tettem.
Egyből szaladtam Zarához, ( mert ő a legjobb barátnőm)hogy ne haragudjon rám és ezt mondja meg az összes barátomnak is. Megbeszéltük azt is, hogy minden együtt fogunk pizzát. És képzeld nem is haragudott meg rám. De az összes többi barátom sem. És együtt játszottunk. Ennek aztán örültem és végszónak csak annyit mondok:
-A barátaidra mindig számíthatsz! Ha bajban vagy ne félj elmondani!
És ez igaz higgy nekem!?
Iskola: Egri Lenkey János Általános Iskola
Osztály: 4.
Felkészítő tanár: Berkes Helga
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
