NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Varga Bálint: A csodafejű sárkány és a papucs
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Óperenciás-tengeren is túl, hol Alfrédunk pödrötté a szakállát és azon gondolkozott, hogy szerezhetne egy kis pénzt, élt egyszer egy szegény cipészmester. Egyszer csak az az ötlet pattant ki a fejéből, hogy elkezd dolgozni egy olyan csodapapucson, amelynek mindkét párja jó mindkét lábra.
Jó ötlet volt ez, csak szegény Alfrédnak nem volt pénze, hogy kitanulja a mesterséget, és elvinni a szabóhoz a lábbeliket, hogy készítse el, meg túl drága lett volna. Azt gondolta, majd kér egy kis alaptudást az édösapjától, Gerzson úrtól, aki messze híres cipészmester volt.
– Édesapám, kitől tanulta maga a cipőkészítés fortélyát? – kérdezte Alfréd.
– Menj el a hétfejű sárkányhoz, akinek minden feje a cipészmesterség egy részét tudja kiválóan! Én magam is tőle tanultam annak idején a mesterséget.
Ment, ment, mendegélt hetedhét országon is túl a fiú, egészen addig, amíg oda nem ért egy csodabarlanghoz. Bement a kapun, ott rögtön meglátta a hétfejű sárkányt.
– Kedves csodafejű sárkány! Gerzson cipész fia vagyok. Ő küldött ide, hogy kitanuljam a cipészmesterséget – kezdte a fiú.
– Emlékszünk Gerzsonra, hasonlítasz is rá, fiam. Hogy hívnak? – kérdezte a sárkány egyik feje.
– Alfréd vagyok. Szeretnék egy csodapapucsot készíteni, amelynek mindkét párja jó minkét lábra.
– Mi tudunk ebben segíteni, de hűségesen kell szolgálnod, hogy kitanuld a cipészséget – mondta egyszerre a sárkány mind a hét feje.
– Én foglak megtanítani a cipő tervezésére – jelentette ki az első fej.
– Tőlem a vágást fogod megtanulni – mondta a második fej.
A harmadik fej a varrást, a negyedik a ragasztást tudta a legjobban csinálni. Az ötödik fej a színezést vállalta, a hatodik fej feladata a hímzés volt, a hetedik fej a bojtot illesztette a papucs orrára díszként.
Hét éven át tanulta a cipészmesterséget Alfréd, mire önállóan el tudta készíteni a mindkét lábra való csodapapucsot. A csodafejű sárkány ekkor megszólalt:
– Ügyes vagy, legény, ebbe a papucsba beleadtad szíved-lelked. Nem vagyunk mi csodatevők, hiszen a te szoros gyakorlásod hozta meg annak gyümölcsét, hogy olyan papucsot tudtál készíteni, amely mindkét lábon hordható. Mi csak megtanítottuk neked a mesterséget, a csodát magadnak köszönheted.
– A világ legjobb cipészei vagytok mind a heten, köszönöm a tanítást – mondta Alfréd, és megölelte a csodatevő sárkány valamennyi fejét.
– Fiam, ez a munka király elé való! – mondta egyszerre a sárkány összes feje.
Úgy is lett, Alfréd elé is állott a királynak a mesés darabbal. A királynak az álla a földet érte a csodálkozástól, amikor meglátta a papucsot. Kérdi a király az árva fiútól:
– Fiam, ki tanított meg téged így cipőt készíteni?
– A csodatevő hétfejű sárkánytól tanultam én is és még apám is a mesterséget – felelé a fiú.
Kevés gondolkodás után így szólt a király:
– Szeretnék én is egyet készíttetni ebből a csoda cipellőből az én szegény beteg lányomnak, hátha meggyógyul tőle. Nincs olyan orvos, aki tudná miért beteg a lányom, így segíteni sem tudnak rajta. Abban bízom, ez a szép lábbeli, majd felvidítja.
– Igenis, uram királyom, elkészítem a papucsot, ahogy kívánod – felelte a fiú.
Hazafelé úton azon gondolkozott Alfréd, milyen szép mintái legyenek a papucsnak. Hosszas agyalás után úgy döntött, hogy legyen szép piros színű a papucs, fehér és zöld rózsa mintával, bojttal az orrán. Hazaérve egyből nagy örömmel neki is látott a munkának, sokat dolgozott rajta, nem is egy tervet készített, hanem vagy százat, majd visszament a rajzokkal a királyhoz.
– Itt vannak, királyom, az ötleteim, itt, ni – és két kezéből elővette a sok rajzot, amelyeken szebbnél szebb virágmintás lépők voltak felvázolva.
A király álla ezúttal árkot ásott a fölbe az ámulattól, majd egyszercsak felkiáltott.
– Mi kell neked, fiam, ahhoz, hogy el is készítsd egytől egyig ezeket a szebbnél szebb papucsokat?
– Uram királyom, egyedül nehéz a munka, ha ennyi cipellőt kell elkészíteni, egy kis segítség jól jönne.
– Itt van száz cselédem, száz szolgám, vidd el őket, és alakíts egy műhelyt! Elsőként azonban a lányomnak szánt papucs készüljön el!
Neki is látott a fiú a munkának a kölcsönbe kapott segédekkel együtt. Dogoztak rajta egyszerre kétszázan, míg el nem készült minden cipőből egy darab. Alfréd ekkor összeszedve az elkészült lábbeliket a király elé indult. A palotába érve az uralkodó azonnal fogadta is a fiút.
Mikor a király kérdi Alfrédot, hogy a cipő megvan-e, ő így felelt:
– Uram királyom, sajnálom, de csak a jobb lábra való papucsok készültek el, köztük a lányodnak szánt darab is.
– Semmi gond – felelte a király -, akkor majd a jobb lábára valót próbálja fel a királylány.
Alfréd elővette a király lányának szánt papucsot széles vigyorral az arcán, hiszen tudta, hogy a lábbeli mindkét lábra jó, nincs jobb és külön bal lábra való cipellő.
Előjött a királylány, aki félve nyújtotta oda jobb lábát a fiúnak. Alfréd mosolyogva a lány bal lába felé nyúlt, és arra adta a cipellőt.
– Tudja, felség, ez a csodapapucs mindkét lábra jó, mindegy, hogy a jobb vagy bal lábára próbálja fel.
Amint a királylány lábára húzta a fiú a lábbelit, a rajta lévő színes virágok felcsillantak, és varázsütésre a másik lábára is egy ugyanolyan papucs került. Ez még nem volt elég, a királylány hangosan kacagni is kezdett.
– Mi történt veled, drága kincsem? – kérdezte a király.
– Nem tudom, apám, de jobban érzem magam, nem fáj már semmim sem. Nézd ezeket a szép cipellőket, olyan, mintha az én lábamra öntötték volna.
Alfréd is meglepődött, mert nem is gondolta, hogy ilyen csodás dolgot tud művelni az általa készített papucs, gyógyító erővel nem tudta mi ruházhatta fel az elkészült cipellőt.
A király kis gondolkozás után így szólt Alfrédhoz:
– Mit is mondtál, drága fiam, kitől is tanultad a mesterséget?
– A csodatevő hétfejű sárkánytól – erősítette meg a korábbi kijelentését Alfréd.
– Most már értem, mi volt a sárkány csodás tulajdonsága. Ezek a papucsok nemcsak hogy jók mindkét lábra, hanem meg is gyógyítják a beteget, és felvidítják a szomorút. Nagyon elégedett vagyok, fiam, a munkáddal. Hálám jeléül neked adom a lányom kezét. Nálad jobb vejet keresve sem találtam volna, derék cipész vagy, aki meggyógyította beteg gyermekem.
A király hetedhét országra szóló lakodalmat tartott, melyre minden alattvaló meghívást kapott. Alfréd minden vendég részére elkészített egy darab piros, virágokkal díszített papucsot, melyet felvéve varázsütésre a meghívottak másik lábán is ugyanolyan papucs termett. Az esküvőn, amikor mindenki táncra perdült, a csodapapucsokon elkezdtek csillogni a rózsahímzések, és az égen egy galamb jelent meg, amely messzire repült. Bár mindenki részére készült papucs, gyógyító erővel azonban egyik sem bírt, csak a királylányé, viszont mindenki boldogan mulatott a lakodalomban. Sosem derült ki, hogy a csodatevő sárkány ereje volt-e papucsban, vagy Alfréd varázsereje gyógyította-e meg a beteg lányt, de az ifjú pár boldogan élt, míg meg nem halt.
Iskola: Tisza-parti Általános Iskola, Szeged
Osztály: 6.
Felkészítő tanár: Terhesné Rozik Edit
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
