NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Palánk Olívia: Fifi útja
Egyszer volt egy tanya, abban élt egy család, akik nagyon szerették a zenét. A családfő szerelő, úgy hívták, hogy Attila. Az asszony pedig szakácsa, az ő neve Mónika.
Pont most szedi le a szekrényről Flórát, a legkisebb gyereket a családban. Aztán egy kicsit megszidja:
- Ejnye, Kicsim, mit kerestél odafönt?! Le is eshettél volna!
- Bocsánat anya, csak egy baracklekvárt szerettem volna. – mondja a kislány bűnbánóan.
- Nem baj, de máskor kérd meg a bátyádat. – mondja gyengéden az anya. Peti gyere, segíts a húgodnak!
- Ne már anya, éppen apával szerelek. – mondja bosszúsan a fiú.
- Akkor én hímezni szeretnék, és nem lesz ebéd! – kiáltja szórakozottan az anyuka.
- Jó, jó, megyek. – mondja a fiú.
Amíg Peti segít a húgának, addig a szülők leültek négykezest játszani a zongorán. Olyan lágyan és szépen szólt a muzsika, hogy a kis középső gyermek, Fifi, elálmosodott és lefeküdt pihenni. A muzsika már annyira elringatta a kislányt, hogy egyszer csak lehunyta a szemét és elaludt. Az álom magával ragadta őt és mintha nem engedte volna, hogy felébredjen. Csak repült, repült és repült mindenen át. Egyszer mintha látni lehetett volna valamit, illetve valakit. „Netán egy ember?” – Neeem…”Netán egy állat?” – Neeem…. „Mégis, mégis egy ember!”
- Vajon ki lehet ő? – gondolt a megszeppent lány. Egy középkorú, vidám férfi volt, lelkesen köszöntette a lányt.
- – Szia! Én vagyok az Álomhírnök, a többiek csak Bercinek hívnak.
- Mi? Mi? Milyen többiek? – kérdezi dadogva Fifi.
- Arról még nem tudsz, hogy itt mi van?
- Nem? – mondja félénken a kislány
- Akko biztos új vagy itt, igaz? Gyere, körbevezetlek. – majd megragadja a kezét és a sötéten át mentek, mentek és egyszer csak egy üvegszerű falhoz értek.
- Szólíthatlak Bercinek? – kérdi félénken a lány.
- Na és hogyan jutunk át a falon? – és kérdőn néz a férfire.
- Ez nem egy fal, ez egy portál. – magyaráz komolyan a férfi. Itt jutunk Álom Citybe, itt zajlanak le az álmok.
Belépnek Álom Citybe, ami nagyon csodálatos volt, épületek, társasházak, felhőkarcolók és még erdők is, amerre a szem ellát.
- Na és miért nincs itt senki?
- Ez, ez itt csak egy utca, mindenkinek van egy álomháza, ahol álmodik. – majd egy házhoz vezeti az álmélkodó kislány és egy táblára mutat. – Nézd, ez itt Nagy Frida álma. Bemegyünk?
- Be lehet menni? – kérdezi nyugtalanul a kislány.
- Persze, de ne nyúlj semmihez és senkihez!
Kinyitja az ajtót és belépnek. Egy dzsungel tárul a szemük elé.
- Ez egy vadon! Nem egy álom!
- Abban igazad van, hogy ez egy vadon, de ez egy álom. Te nem szoktál ilyesmit álmodni?
- Igazad van, én is szoktam ilyet álmodni.
Hirtelen eléjük állt egy tigris.
- Jaj, most mi legyen? – kérdezi rémülten Fifi
- Vigyázz, hogy ne érj semmihez! – kiáltja a férfi.
- Berci vigyázz, ott van!
Berci ugrik egyet és máris kikerülte a tigrist. A tigris gyorsan reagált, de egy mókus rohant, a tigris meg utána. Amikor elmúlt a veszély, akkor Fifi megszólította Bercit.
- Miért nem érhetek semmihez? – kíváncsiskodik Fifi
- Érintsd meg ezt a levelet!
Fifi megérinti és az egész rózsaszirmokká vált, amik lehullottak a földre.
- Aztaaa! – kiált föl a kislány.
- Csak ahhoz érhetsz hozzá, aki álmodik, aki él. Az inkább a legbiztosabb, ha nem érsz hozzá semmihez.
- Jó. Megkérdezhetem, hogy miért vagy Te az álomhírnök? – kérdezi kicsit bátrabban.
- Arról majd máskor mesélek.
Aztán felbukkant egy ember.
- Szia Berci! Ma kit hoztál magaddal?
- Szia Frida! Ő itt Fifi.
- Ó, szia Fifi! Hogy érzed magad?
- Öööö, szia Frida! – mondja ijedten a kislány
- Ne félj tőlem! Na és hogy haladsz? – fordult Berci felé
- Én tök jól haladok. Jössz velünk, Frida?
- Hát persze!
- Gyere Fifi, megmutatjuk a munkámat.
- Juhú! – kiáltja a kislány
Berci kézen fogja Fifit és elindulnak az ajtó felé.
- Én térítem a rossz embereket kijelölt álmokkal a jó útra. Gyere, mutatok valamit.
Frida izgatottan nézett Bercire.
- Megmutatod, hogy csinálod?
- Már azt hittem, sosem kéred meg! Gyere!
Amikor odaértek egy lepukkant ház elé, akkor Berci elővett a táskájából egy nagy könyvet és lapozgatni kezdte.
- Miért ilyen lepukkant ez a ház?
- Mert nagyon rossz lelkű kisfiú él benne. Á, meg is van, úgy hívják, hogy Marci. Már csak egy megfelelő mesét, álmot kell neki találnom.
Aztán legyintett egyet és egy álmot küldött a ház felé. Valami robbanás szerű hangot hallottak és kijött az álom a házból, a férfi felugrott és elkapta a könyvvel az álmot.
- Sajnos ez sem működik. – sóhajtott az Álomhírnök. Majd leült a padra és felsóhajtott. – Ez sosem fog sikerülni.
- Itt megtörténhet bármi? – kérdezi Fifi
- Háááát, tulajdonképpen igen. – mondja tűnődve Berci.
- Akkor nem lehet valami mély álmot ráküldeni és a fejéből kitörölni a rossz gondolatokat? – kérdezi reménykedve a kislány.
- Van olyan álom, de nagyon nehéz megtalálni. Egy nagy hatalmas és félelmetes sárkány őrzi a veszélyes barlangot, amiben a megfelelő álomvirág van. Sőt, még nagyon megtévesztő, törékeny és persze varázslatosan gyönyörű.
- Hűha, akkor nagyon nehéz lesz megszerezni. – mondja vidáman Fifi.
- Bocsi, Fifi, nem tudjuk megszerezni! – mondja búsan a férfi. – Egy módon lehet megszerezni. Ha megszerzed a királynőtől az ékkövet, akkor neki kell adni a sárkánynak, letérdelni előtte, hogy bizonyítsd a hűségedet és akkor behódol előtted.
- Mi lesz akkor, ha nem viszünk neki olyat?
- Nem tudom, senki sem jött onnan vissza éve!
- Akkor kérjük meg a királynőt, hogy adja oda nekünk a gyémántot!
- Nem, nem Fifi, nem adná oda, Őfelsége Zafira királynő.
- Miért?
- Azért, mert nem tudjuk, hogy visszaadná-e a sárkány.
- Hát nem azt mondtad, hogy behódol előttünk? – makacskodott Fifi
- Igen, de…
- Indulás! – majd nagy és vidám léptekkel elindult előre arra, amerre a palotát látta. Aztán egyszer csak Berci megragadta a lány kapucniját, s a lány kicsit elszégyellte magát.
- Gyere kicsi Fifi, nem arra van a bejárat! – mondja lelkesen a férfi, majd a kislány boldogan a férfi után ugrált.
- Juhú! Én is jöhetek? – kérdezi valaki a hátuk mögül. Mindketten megpördülnek a tengelyük körül.
- Hát persze Frida, ez nem kérdés! – kiáltja Fifi
Oly boldogan indultak útnak, mint egy család. Mikor a palotához értek, pár őr fogadta őket.
- Isten hozta a Felhők palotájában! Mi célból jöttek ide?
- Beszélni szeretnénk a királynővel. – lépett előre Berci
- Persze, Őfelsége már a trónteremben várja.
- Köszönöm! – emeli a kalapját a higgadt férfi. – Jól nézz körbe Fifi, ilyet még nem láttál.
Kitárult az ajtó és olyan csodálatos látvány tárult a szemük elé, mint még soha. Mindenütt felhőkön utazó embereket, üvegirodákat, fényesre csiszolt drágakő oszlopokat, pilléreket és el-el tűnő lépcsőket láttak. Fifinek tátva maradt a szája. Alig tudott mozdulni arról a helyről, ahol állt. Amikor ezt észrevették nevetve megragadta a két felnőtt a kezét és együtt mentek a trónterembe.
- Szép napunk van, nemde? – kérdezi a férfi
- Igen, nagyon szép, Bernárd! – mondja viccelődve a szép királynő.
Amíg Berci elpirulva hátrált, Frida és Zafira összeölelkeztek, majd Frida boldogan felnevetett.
- Jajj, édes nővérkém, Neked még mindig megvan a humorérzéked!
- Ti, ti, ti testvérek vagytok? – kérdezi ámulva Fifi
- Nem, mi csak kereszttestvérek vagyunk. – válaszolt gyorsan Frida
- Bocsánat, ismerjük mi egymást? – nézett a királynő Fifire.
- Nem, én Fifi vagyok.
- Ó, szia Fifi! Isten hozott! Mi járatban?
- -Háááát….
- Az van, hogy megint megpróbálkozunk és kérnék szépen a jogart, amiben a drágakő van. – hadarta Berci belevágva a kislány mondatába.
- Könyörgöm, ne! – nyögte a királynő
- Csak idén, utoljára, kérlek! – könyörgött Berci
- Nem! – jelentette ki határozottan a királynő
- Na, de most az egyszer! Mindig ezt mondod! Ha most megengeded, akkor soha többet nem fogom kérni, ha sikerül, ha nem!
- Oké, de akkor én is megyek!
- Hurrá! – ugrott Frida keresztnővére nyakába, míg Berci és Fifi lepacsiztak.
- Gyertek! – majd rálépett egy pasztelles felhőre, mire a többiek követték.
Megnyílt a talaj és elkezdtek leereszkedni. Lent olyan volt, mint egy alagút. Az egészet bevilágították az égkövek.
- Csak mi megyünk? – töri meg a csendet az álmélkodó kislány.
- Nem, a lenti őröket kikerüljük. – mondja magabiztosan a királynő, majd csendben haladnak lefelé. – Itt is vagyunk! – aztán kilép és körülnéz. – Gyertek! – majd megindulnak előre.
Egyszer csak egy ajtóhoz érnek. Volt rajta egy titkos kód.
- Mi ez?
- Ez egy rejtvény, Fifikém – mondja Zafira
| Ó | V | Ó | B | Y | É | CS | Í |
| Z | Á | W | GY | N | N | C | F |
| T | E | G | L | D | A | Ő | É |
| GY | CS | Ó | H | B | I | A | Í |
| Í | M | F | E | O | W | H | K |
| Ő | D | K | Z | V | Ü | B | G |
- Ezt ismerem! Keressük meg azokat a betűket, amik többször szerepelnek. Azután, ami kimaradt azokból a betűkből rakjunk össze egy szót!
- Ez jó ötlet!
- Kezdjük el! – mondja Zafira. Ó-ból 3db, V-ből 2db, B-ből 2 db, Y-ból 1 db. Azaz! E-ből 2 db, CS-ből 2 db, Í-ből 3 db, Z-ből 2 db……
- Megvan! Álom City!
- Ügyes vagy Frida! – mondja Berci.
Kinyílik az ajtó és átléptek. Egy nagy, tágas és sötét helység volt. Aztán egyszer csak felgyulladt egy fáklya és az összes követte.
- Aztaaa – mondta a kislány.
Aztán egyszer csak BUMM, BUMM és BUMM. Legalább 100, ha nem több ajtó jelent meg.
- Jézusom, hogy találjuk meg a helyes ajtót? – tűnődött Fifi
- Nem tudom – mondja Zafira
- Nézzétek egy aranytábla! – Jó Fifi, olvasd fel!
„Egy pille segíthet, ha a válladat megtiszteli, ne habozz menj! Ne nézz hátra, menj tovább, szép ábra kövesd hát, vár rád a víg határ!” Aztán egy nagy fehér pillangó.
- Gyertek, mindenki álljon egy ajtóhoz és várjuk, hogy rászálljon a vállunkra. Vigyázz, akinek rászáll a vállára, ő először várja meg a többieket és utána futás. – utasítja a többieket Zafira királynő.
Bólintottak és mindenki szétszóródott. A pillangó kering – kering, de senkihez sem száll.
- Helyezkedjünk máshová! – parancsolja a királynő, mire mindenki máshová áll. Egyszer csak a férfi vállára száll. – Megvan!
- Jó, most mindenki menjen lassan az ajtóhoz! Berci, fogd meg a kilincset!
Már mindenki ott van. Berci benyit és egy nagy szakadékot látnak. Aztán egyszer csak meglátták a sárkányt. Nagy és tűzpiros volt a fenevad. Zafira letérdelt, lehajtotta a fejét és felnyújtotta a gyémántot. A sárkány megszagolta, majd elfogadta a gyémántot. Zafira lassan és óvatosan felállt. A fenevad, mintegy varázsütésre megszelídült és lehajtotta a fejét. Majd felültek a sárkányra, aki felemelkedett, aztán hirtelen elindult lefelé a szakadékba. Amikor leértek, egy tágas barlangban találták magukat, amiben nagyon sok virág nőtt, és mindegyik virágnak van egy átlátszó doboza.
- Hogy találjuk meg az igazit? – kérdezi Frida
- Nem tudjuk! – felelik kórusban a többiek.
- Nézzétek, ott egy tegez! – bukkan az értékes tárgyra Berci.
- Igen és véres. – undorodik a kislány.
- Biztos az előző próbálkozóé volt. Vegyük fel! – javasolja Frida
Aztán egy óvatlan pillanatban, Fifi az üvegen át leszed egy virágot. – Megvan az igazi!
- Menjünk innen, de gyorsan!
Felpattannak a sárkányra és pár pillanat múlva máris Marci álomházánál vannak. Fifi leszáll, majd feltartja a virágot és elengedi. Az álomvirág száll-száll, aztán eléri az ablakot. A ház hirtelen színes lesz és rendezett.
- Ez az! Sikerült!
Lepacsiztak, aztán váratlanul nyílt egy fekete lyuk és magával ragadta Fifit. Neeeeee…..! A kislány felébredt. Másnap az iskolába menet azt gondolja Fifi, miközben egy fiú megdobálja kővel.
- Nem baj, majd jó leszel Te is!
Iskola: Grassalkovich Antal Általános Iskola
Osztály: 4.
Felkészítő tanár: Kerekesné Décsei Zsuzsanna
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
