2015. február 21-én hunyt el Fodor Ákos.
Időről időre a kezembe kerül Lehet című verses kötete. Ez a kedvenceim egyike . . . Mindig akad a haikuk között olyan, amiről úgy gondolom, pont most aktuális, íme néhány:
“Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.”
vagy
“Legfőbb érdeklődési köröm
hogy vajjon mi köze dolgaimhoz
azok körének akik érdeklődés
nélkül dolgoznak dolgaim ellen.”
“A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!”
és még néhány kedvenc:
“Minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés.”
“Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
– Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.”
“Léptedért lettem:
utad vagyok – célod nem.
Lassan fuss rajtam.”
egy utolsó mára:
“Van mikor tisztább
eltörni egy tányért mint
elmosogatni”
